Polónyi Péter

Polónyi Péter

Polónyi Péter (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató

Élete

Apja, dr. P. Pál „kiváló orvos” kandidátus, az Országos Táplálkozástudományi Intézet osztályvezető főorvosa. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait, melyeket 1954-ben megszakított, és saját kérésére vidékre ment dolgozni.

Munkássága

Csak 1957-ben szerzett diplomát. Szabolcs megyében, Nagykállón 2 évig a járási könyvtár vezetője volt, majd néhány hónapig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd április 1-jén áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ahol tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. 1968-tól pedig a Tanítóképző Főiskolán volt könyvtáros. Tanulmányokat, cikkeket publikált az Élet és Irodalomban, Új Írásban, Valóságban, Munkában, Könyvtárosban. A könyvtárügy reformja érdekében írott művelődésszociológiai tanulmányaival pályázatokat nyert. Világmegváltó hevülettel végezte munkáját, állandóan viharokat kavarva maga körül. 1974-ben került Gödöllőre.

Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének.

Kiállítások

Polónyi Péter

Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást.

Ezen kívül harmincnégy időszaki- és vándorkiállítást rendezett, múzeumi és helytörténeti témakörben több száz előadást tartott, számos cikket és dolgozatot publikált. Meghirdette a Krónikaíró pályázatot, amely az egész várost aktivizálta. Közéleti és szellemi központtá tette a Helytörténeti Gyűjteményt.

Aktívan részt vett az országos honismereti mozgalomban. Országos figyelmet keltett az 1987-ben, Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára rendezett kiállítás, és az az értékmentő cselekedete, hogy az Akadémia alagsorából Gödöllőre vitette Holló Barnabásnak az Erzsébet királyné tisztelgése Deák Ferenc ravatalánál c. domborművét, és beépíttette a múzeum falába. A rendszerváltozás után a dombormű visszakerült eredeti helyére, az Akadémia előcsarnokába. 10 évi munkájának meghatározó szerepe volt abban, hogy az intézmény 1988-ban a Városi Múzeum rangjára emelkedett.

Súlyos műtétje és infarktusa miatt 1988. január 1-jétől nyugdíjba vonult, de 1993-ban bekövetkezett haláláig muzeológusként dolgozott az intézményben.

Kitüntetései

Munkájáért számtalan elismerést kapott.

• Ortutay emlékérem (1985)
• Kiváló népművelő, (1987)
• Szocialista kultúráért (1980, 1981)
• PRO URBE – Gödöllő városért emlékérem (1988)
• Magyar Honismereti Szövetség - Bél Mátyás emlékérem, (1993)

Forrás

• Gödöllői Szolgálat 2010. május 12. XIX. évfolyam 18. szám
• Gödöllői Városi Múzeum