Amikor Juliet Ashton, a Londonban élő, egyre népszerűbb írónő 1946 januárjában levelet kap egy ismeretlen férfitól, Dawsey Adamstől, azonnal megtalálják a közös hangot. Dawsey mesél a guernsey-i Krumplihéjpite Irodalmi Társaságról, megalakulásának körülményeiről (mindaz a német megszállás alatt megtiltott disznóvágás fedő sztorijaként, és a kijárási tilalom megszegésének köszönhetően jött létre). Juliet élénk levelezésbe kezd előbb a férfival, majd a társaság többi tagjával, így egyre jobban megismeri és megszereti ezt a közösséget, mert ők az embertelen körülmények ellenére is megőrizték méltóságukat, emberségüket, a lelküket. ...
A szigeten élők, lehetőségeikhez mérten, igyekeznek alkalmazkodni az új és reményeik szerint átmeneti helyzethez. Megpróbálják ép ésszel és ép bőrrel átvészelni a háborút, amely egyesekből a lehető legjobbat, másokból viszont a legrosszabb tulajdonságokat hozta ki. Guernsey ugyanis rendkívül speciális helyen fekszik: a Nagy-Britanniához tartozó Csatorna-szigetek a La Manche-csatornában található, egészen a - németek által korábban megszállt - Franciaország partjaihoz közel. Lakói pedig a megszállás idején is megtalálják a szabadságot az olvasásban, az egymással való törődésben. A kötet nem is áll másból, mint az egymásba kapcsolódó levelek láncolatából, s ezekből bontakozik ki a könyv története.
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!