Seanan McGuire: Minden ​szív kaput nyit (könyvajánló)

Egy, a világtól távoli birtok közepén áll egy ház, egy bentlakásos iskola, ahová azokat a gyerekeket küldik, akik nem képesek visszailleszkedni a valóságba. Hogy miért nem, azt szüleik és a környezetük nem értheti, de az iskola vezetője igen. Ők ugyanis életük egy pontján találtak egy kaput, egy másik világba vezető átjárót, amin át is léptek, hogy aztán ott éljenek le akár éveket is. E világok mindegyike más és más, rózsaszín vattacukros tündérvilág ugyanúgy van köztük, mint a holtak által uralt birodalom, vagy a Hammer horrorok saját valósága vámpírokkal, őrült tudósokkal, vasvillára kapó parasztokkal.

Az iskolában megpróbálhatnak újra a mi valóságunkban élni, de a gyerekek általában a visszatérésre vágynak. Álmodozó mindennapjaikat azonban gyilkosságsorozat szakítja meg. Ha az iskolát – és saját ép eszüket – meg akarják védeni, ki kell deríteni, hogy ki a gyilkos.

A nyomozás szál nem túl erős a könyvben, de nem is ez a lényeg benne, hanem inkább a mögöttes filozófia, amit én talán úgy tudnék összefoglalni, hogy „nincs semmi baj az eszképizmussal”. McGuire tulajdonképpen ezt a témát járja körül, és nagyjából az olvasóra bízza a mögöttes gondolatokat – hogy például mik is az eszképizmus okai. Eközben egy korrekt, könnyen olvasható, de nem túl bonyolult történetet kerekít az egészből. A kisregény formátum pedig lehetőséget ad a folytatásokra, ahol nemcsak az egyes gyermekek történetét és világát ismerhetjük meg, hanem talán mélyebben is belemehetünk a fő témába.