• A A
• 
• 
• Gyerekeknek
• Kapcsolat
• Katalógus
• Gödöllő
  wiki
• IRKA

Történetei össze-vissza kanyarognak, szereplők tűnnek fel és tűnnek el, de Martins jól oldja meg, hogy ne érezzük teljesen szétesettnek a művet. A rengeteg anekdota közepette is haladunk előre, a történetben nem sokat, de gondolatainkban talán annál többet. Megérthetjük az öngyilkosságok (és gyilkosságok, balesetek, halálos betegségek) okát is, mégha azt nem is rágja az olvasó szájába az író – vagy legalábbis én megérteni véltem: a történetekből egy olyan gondolkodásmód bontakozik ki, amelyben nem számít annyira különleges dolognak az öngyilkosság. Nincs itt nagyobb szegénység, vagy elkeseredettség, vagy depresszió, mint máshol, inkább csak annyi, hogy ha valami rosszul sikerült, akkor egy ilyen drasztikus megoldás is könnyedén szóba jöhet. Nem vacillál sokat, aki megöli magát, és a környezete sem húzza fel magát rajta jobban annál, mintha mondjuk csak egy szimpla balesetben hunyt volna el. Olyan ördögi kör ez, ami a benne részt vevőknek egyáltalán nem ördögi, és az író az egész narrációt úgy építi fel, hogy ezt a hangulatot tükrözze. Márpedig így érdekes módon témája ellenére sem lesz depresszív ez a könyv, jóval inkább nevezném egy kor és egy hely pillanatképének.

Így talán szélesebb a potenciális olvasóközönsége, mint ami a fülszövegből kitűnne, de azért nem biztos, hogy a Portugália-rajongók itt fogják megtalálni a számításukat. Egy olvasást persze megérdemel.

Rui Cardoso Martins (a kép forrása: www.publico.pt)

Az író Wikipedia oldala: http://en.wikipedia.org/wiki/Rui_Cardoso_Martins

Az író oldala a molyon: http://moly.hu/alkotok/rui-cardoso-martins

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!