• A A
• 
• 
• Gyerekeknek
• Kapcsolat
• Katalógus
• Gödöllő
  wiki
• IRKA

Roberto Bolano chilei író, aki a diktatúra elöl menekült, és viszonylag fiatalon, Barcelonában hunyt el 2003-ban. Művei a Paul Auster által is képviselt "könnyen csúszó posztmodern" kategóriájába tartoznak, így tulajdonképpen mindenkinek ajánlhatók.

A 2666, Bolano mesterműve tulajdonképpen nem is egy, hanem öt könyv – ahogy erre a „fejezetek” címei is utalnak. Öt különböző történetet kapunk, amit látszólag csak néhány elem köt össze – Santa Teresa városa és Archimboldi, a titokzatos német író személye –, de ennél sokkal többrétűbb műről van szó, mely történetében és szimbolikájában is rengeteg felfedeznivalót tartogat.

Bővebben...

Az első könyvben európai irodalmárok vetik bele magukat az általuk zseninek tartott, de inkább csak irodalmár körökben népszerű Archimboldi életművének feltárásába. Ez a furcsa nevű író német, de a neve olasz, és szinte senki sem ismeri. Nem tudják, hol él, hány éves, vagy mivel foglalkozik úgy egyébként. Irodalmáraink között van egy nő is, úgyhogy hamarosan furcsa szerelmi négyszög alakul ki köztük, miközben az író utáni nyomozás Santa Teresába, Mexikóba vezet.

(Santa Teresa nem más, mint Ciudad Juarez megfelelője. Érdemes olvasás közben utánanézni ennek a városnak, ami az Egyesült Államok és Mexikó határán áll. A regény idején, főleg a 90-es években, erőteljes ipar alakult itt ki az amerikai és más külföldi befektetőknek köszönhetően, ami magával hozta a női emancipációt is, mivel az üzemekben egyre több nő ment el dolgozni. Ezzel kiléptek a mexikói machismo kultúra árnyékából, de ezt nem minden férfi nézte, illetve nézi jó szemmel.)

A második könyvben egy chilei származású, Spanyolországot is megjárt irodalmár életébe nyerünk betekintést, aki jelenleg a Santa Teresa-i egyetemen tanít. Míg az első könyv irodalmárai minden tekintetben (földrajzi, szociális, pszichológiai) távol álltak a városban zajló gyilkosságsorozattól, addig Amalfitano professzor esetében a földrajzi tényezőt már kivehetjük a képletből. Ő talán a lányán keresztül a leginkább veszélyeztetett, de ez egyelőre másodlagos: maga a professzor és gondolatai érdekesebbek, na és persze a viszonya a gyermeke anyjához és gyermekéhez.

A harmadik könyvben megint a kívülállással variálunk: ezúttal egy fekete újságíró (aki a lapjával együtt egy kicsit a 60-as években ragadt) érkezik a városba, hogy egy boxmeccsről tudósítson, de aztán ennél mélyebbre merül a helyi életbe – és egy kicsit az alvilágba is.

A negyedik könyv képezi elvileg a könyv gerincét, hiszen Bolano itt megy végig módszeresen és részletesen a könyv megírásáig történt nőgyilkosságokon (feminicidios), amelyek 1993-ban kezdődtek, és mind a mai napig (jóval a könyv megírása utánig) tartanak. Ennek is érdemes utánaolvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Female_homicides_in_Ciuda…. Itt jön ki Bolano zsenialitása, ahogy hideg tárgyilagossággal sorolja a gyilkosságokat, de mégsem érezzük úgy, hogy ez unalmas vagy felesleges lenne. Ráadásul a távolságtartás ellenére is képes érzelmeket kelteni az olvasóban, ha más nem, a tehetetlen dühöt a magát tehetetlennek tettető rendőrséggel és hatóságokkal szemben – amit nemcsak itt, hanem a világ számtalan pontján és számtalan helyzetében tapasztalhatunk. Egyre jobban kirajzolódik egy komplex háttér, amiben minden értelmet nyer – maguk a gyilkosságok éppúgy, mint a cselekvőképes erők semmittevése.

Az ötödik könyvben aztán egy látszólag éles váltással látszólag célba érünk: a középpontban már maga Archimboldi áll, és az ő különös élete.

Minden komplexitása mellett szerintem ez a könyv végül is férfiak és nők örök kapcsolatáról szól, és ennek a kapcsolatnak megannyi áttételes megjelenéséről, legyen az éppen háború, vagy állam és polgár kapcsolata. Így tehát hiába a váltások, az öt különböző, néha alig összefüggő történet, Bolano mégis tökéletesen egységes regényt alkot emberről és emberről.

Ui.: Kutasy Mercédesz pedig Félix J. Palma után ismét kitűnő munkát végzett, remélem, még sok fordítást olvashatok tőle.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!