Pierre Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség (könyvajánló)

Először a Hyperion olvasásakor találkoztam Teilhard nevével és elméletével, és mivel Dan Simmons műve a kedvenceim közé lépett, ezért a kapcsolódó könyveket is „várólistára” tettem.

Sajnos más filozófusokhoz és tudósokhoz hasonlóan Teilhard is képes a kályhától elindulni, így a könyv háromnegyede gyakorlatilag az evolúció elméletének leírása. Persze azért hozzátesz annyit, hogy nemcsak a biológiai evolúciót sorolja ide, hanem az univerzum keletkezésétől elindulva, az atomok, molekulák, anyagok, és végül világok kialakulását is a folyamat részének tekinti. A másik legfontosabb tétele, hogy a gondolat – az emberi gondolat – megjelenését alapvető fontosságú pontnak tartja, amely után lehetségessé válik az Omega-pont elérése.

Az anyag, az élet különféle szférákat alkot (atmoszféra, bioszféra, stb.), ezek új formája a nooszféra (http://en.wikipedia.org/wiki/Noosphere), amely a tudat közös, az egész világot behálózó-körbevevő rétege. Teilhard elmélete szerint a nooszféra is végig fog menni egy evolúciós létrán, melynek a végén eléri az Omega-pontot, amikor is a gondolat tulajdonképpen egységes lesz a teljes nooszférában. Ezt az egységet úgy kell elképzelni, mint ahogy a részecskék alkotnak egy anyagot vagy testet: a gondolati szféra is „szemcsékből” fog összeállni (tehát nem feltétlenül valamiféle bolytudatra kell itt gondolni).

Mint említettem, a lényegi rész csak a könyv kb. egynegyedét teszi ki, de vannak más hibái is a műnek. Bár próbál közérthető lenni, elég sok fogalmat különösebb magyarázat nélkül használ (sajnos csak a végéhez közeledve vettem észre, hogy a magyar szerkesztők tettek egy fogalommagyarázót a végére), és sokszor annyira általánosan próbál meg fogalmazni, hogy nehezen értettem, mit is akar tulajdonképpen mondani (ez lehet, hogy az én hibám; több filozófiai műnél érzem így… viszont ha nem tud valós példákat mondani a saját elméleteire, akkor az nem épp azt jelzi, hogy bizonytalan magában?). Nem segít az sem, hogy némelyik mondatnak nincsen sok értelme, mert mondjuk kimaradt belőle az állítmány, és/vagy a fordító nem tudott megbirkózni a túlburjánzó fogalomáradattal.

Maga az elmélet érdekes, bár különösebben nincsen alátámasztva tudományos érvekkel. Persze nem tudom nem a technológiai szingularitás elméletéhez hasonlítani, amit végül is tekinthetünk úgy, mint az Omega-pont egy változatát, hiszen itt is felsőbb (tudat)szintre lép az emberiség, csak a szingularitás nem próbálja meg ezt misztifikálni. (Érdekes közös pont ugyanakkor, hogy a tudatok egységéhez egyik elmélet sem követel meg valamilyen telepátiát vagy technológiai alapú instant kommunikációt. Teilhard nagy előrelépésnek tartja a nooszféra tekintetében például a rádiót – a szingularitásban is fontosak a különféle kommunikációs eszközök által összetartozónak tekintett (kutató)csoportok.)

Megjegyzés: Az 1980-as magyar kiadás egy „cenzorpárnázó” előszóval indít, Miért érdekli önt, a marxistát, Teilhard de Chardin? címmel. :)