Orson Scott Card alternatív-mágikus Amerikájában folytatódnak Alvin kalandjai, immáron az ötödik résszel. Ezúttal nemcsak Alvin, a teremtő, hanem felesége, Peggy is főszerepet kap. Ő egy fáklya, aki ebben a világban belelát az emberek szívlángjába (innen az eredeti cím, a Heartfire), és ezáltal látja valódi legbelső gondolataikat, és jövőjüket is. Milyen lehet az élete két ilyen, nagy hatalommal megáldott embernek? ÉS hogyan hatnak egymásra? Card ismét kitűnően igazgatja a szálakat...
A sorozatban először két fő szálon is futnak az események.
Alvin és társai a puritánok közé keverednek, ahol ismét egy perrel kell szembenézniük, igaz, ennek konkrét célja van – a boszorkányüldözés beszüntetése (ami úgy egyébként már ebben az alternatív Amerikában sem nagyon van), illetve Alvinnak egyfajta hírverés, hogy köré gyűlhessenek azok, akikkel majd felépítheti a hőn vágyott Kristályvárost. Engem kicsit zavart, hogy Alvin személyisége nagyon megváltozott a korábbi kötetekhez képest, túlságosan nagy lett az arca, és ezt a környezete teljesen rendben lévőnek találja. Maga a per is kicsit súlytalannak hat, holott nagy horderejűnek lenne szánva.
Mindeközben Peggy Camelot-ban próbálkozik elindítani a rabszolgák felszabadítási mozgalmát, ahová Calvin is visszatér. Ezt a szálat jóval nagyobb horderejűnek éreztem, és a vudu behozása még ebben a fortélyokkal teli világban is érdekes színfoltnak számít. Calvin-nal továbbra sem vagyok kibékülve, gonosznak hiteltelen, ha pedig később esetleg megtér, akkor megtértnek is az lesz.
Mégis ez egy nagyon jó könyv, Card nem igazán tud rosszat írni, kalandregényként is ugyanúgy élvezhető ez a rész is, mint elgondolkodtató műként. Remélem, az utolsó két részben sem csalódunk majd.
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!