Szívből ajánlom ezt a mai orosz regényt azoknak, akik szeretik Ulickaját és azoknak is, akik nem.
A peresztrojka után 20 évvel, a csecsen háborút megjárt fiatalember, Kolja mindennapjaiba pillanthatunk be. Kolja műszaki főiskolát végzett, egy gyárban művezetőként dolgozik. A beosztottjai sokszor hónapokig nem kapnak fizetést, embertelen körülmények között dolgoznak, főszereplőnk erőfeszítései - hogy megváltozzanak a dolgok - teljesen hiába valóak. A lakótelepen ahol lakik, késelés, kábítószer túladagolás, verekedés, agresszió minden mennyiségben, és persze az ezek felett elsikló "mi közöm hozzá?" közöny. Nyikolaj ebben a fekete-fehér és "szögletes" világban megtalálja magának a lelki feltöltődést, tájképeket fest. Ahogyan a képei pasztell színekben ragyognak, úgy színesednek, és töltődnek meg tartalommal a barátságai, a gyerekkorára való visszaemlékezései, kirándulásai vidéken.
Natalja Nyikityina kevésbé hatol a lelkek mélységeibe, mint Ulickaja és szereplőinek jelleme is kevésbé árnyalt, mégis nagy élményt jelentett nekem ennek a regénynek az elolvasása.