Kartali Zsuzsa saját fiáról, Zsomborról írta ezt a könyvet.
Született egy kisfiú, akiről már egy éves korára kiderült, hogy egy kicsit "furcsa", rugalmatlan, nem igazán szereti az ölelgetést. A beszédfejlődése viszont megnyugtató módon alakult, sőt kifejezetten választékosan tudta magát kifejezni, ami nem jellemző az autistákra. Aztán óvodás korára megszületett a diagnózis, bizony mégis autista Zsombor.
A könyv a család mindennapjaiba enged bepillantást, kíméletlen őszinteséggel. Hogyan alakul a családtagok élete? Az anyuka karrierjével mi lesz? Apuka hogyan tudja elfogadni autista gyermekét? A nagyszülők milyen módon tudják segíteni egyetlen unokájuk életét? Hogyan tudnak az anyagi nehézségekkel megküzdeni? Hogyan tudnak közlekedni a különböző fejlesztési foglalkozásokra? A szülők kapcsolata kibír-e egy ekkora megpróbáltatást?
A hasonló témájú amerikai történetek után szinte arcul csapja az olvasót a mai magyar valóság!
Teszi ezt mindenféle hatásvadászság nélkül!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!