Javier Marías: Amikor halandók voltunk

Marías novelláinak érdekessége az, hogy miközben viszonylag egyszerűen leírnak egy esetet, történetet, életet, ezek mögött mindig van valamilyen mögöttes tartalom, egy nagyobb összefüggés. Stílusa kicsit régies, általában egyes szám első személyben mesél, érdekesebbnél érdekesebb alakokról, így tulajdonképpen elég kellemesek a szövegei.

Az éjszakás orvos, Az olasz örökség, A törött távcső – Ezek a történetek látszólag krimik, vagy legalábbis krimi-elemeket tartalmaznak. A bűntényeknél azonban sokkal fontosabbak az elkövetők és az áldozatok – az ő életük, indítékaik, és az a lelkiállapot, ami végül a szörnyű tett elkövetésére sarkallta őket. Ezeket az író nem rágja a szánkba, ehelyett egy (mindenképpen szubjektív) szempontból megismerjük az eseményeket, és megismerjük a szereplőket, de minden máson nekünk kell elgondolkodnunk, és így szerintem hatásosabbak is ezen művek. 4/5

Nászúton – Az író egy regényének, A szívem fehér című könyv első fejezetének újraírt változata, irodalmi kísérlet. Sajnos én nem sokat értettem belőle, talán ha olvastam volna a regényt, akkor jobban átjött volna. 3/5

Befejezetlen alakok – Hát, ezt átfutottam újra, de így sem emlékszem, hogy miről szólt. Szerintem nem az én hibám…

Húsvétvasárnap – Ez is nagyjából a krimivonalba tartozik, de ezúttal különösebb mondanivaló nélkül, inkább csak egy gyenge csattanóra építve. 3/5

Amikor halandó voltam – A címadó darab jól sikerült, egy halott adja elő az életét, de ennél az egyszerű alapötletnél azért tovább megy: saját életére tökéletesen emlékszik (minden időpillanatot egyszerre, száz százalékosan érzékel), és ugyanígy tudja azt is, hogy családtagjai, barátai, ellenségei mit tettek. (A többi novella megbízhatatlan narrátoraival ellentétben itt már-már azt gondolhatjuk, hogy ő a tökéletes narrátor.) 5/5

Minden rossz visszatér – Számomra az egyik legérdekesebb darab volt, egy különös író-féleség életét meséli el, aki folyamatosan dolgozik a regényein, és egy kísérleten, melynek keretében a depresszió legmélyebb határait próbálja meg felmérni. Egyszerre volt izgalmas, szomorú, és egy kicsit rémisztő is. 5/5

Csak semmi aggály – Egy kezdő pornószínésznek ad tanácsokat egy veterán, akiről közben több érdekességet is megtudunk. Megint nem a történet vagy a körítés a lényeg, hanem a karakterek vannak mesterien felépítve. 5/5

Véres lándzsa – Mesélőnk ismerősét titokzatos körülmények között megölik, ami nem hagyja őt nyugodni. Évekkel később aztán igencsak érdekes fordulatot vesz az ügy. 5/5

A bizonytalan időben – Egy kitalált magyar focista, Szentkuthy története, ami szerencsére egyáltalán nem arra épít, hogy a focirajongóknak biztosan tetszeni fog egy ilyen írás, hanem jóval inkább a gyökerét vesztett emberről szól. 5/5

Nem kell több szerelem – Ez egy kísértethistória-utánérzés akart lenni, de nekem annyira nem esett le. 3/5

Marías írásai változó színvonalúak, de – főleg a hosszabb formátumokban – nagyon jól tudja összerakni a karaktereit, hogy utána ne is a történeten, a fordulatokon, vagy a közvetlenül átadott „mondanivalón” gondolkodjunk el, hanem ezen szereplők hátterén. Szociális problémák, filozófiai fejtegetések helyett embertársaink megértése kerül előtérbe, és ez nekem egy kedvelhető irodalmi irányvonal.

4/5