Ilija Trojanow: Világok gyűjtője (könyvajánló)

Az első fejezetben Burton indiai éveit ismerjük meg, amikor először jött rá, hogy a britek tipikus lenéző gyarmatosító hozzáállása egyáltalán nem kellene, hogy természetes legyen. Elkezdte magát képezni a nyelvből, a helyi szokásokból, végül elmélyedt a hindu, majd az iszlám vallásban is. Honfitársai vagy ferde szemmel néztek rá, vagy megpróbálták a maguk hasznára felhasználni a tudását (sikeresen), de közben Burton-nek már nem kötelesség, hanem jóval inkább ürügy lett a „beépülés” a más kultúrával való azonosuláshoz.

A második fejezetben még nyilvánvalóbb a két oldal: Burton egyszerre kémkedik a hazájának, és azonosul minden eddiginél jobban az iszlámmal mekkai zarándoklata során. Érdekes látni, ahogy a kívülről jött egyszerre szemléli a berögzült, de nem túl értelmes vallási szokásokat, miközben legalább olyan mélyen átéli az igazán átszellemült pillanatokat, mint akik „született hívők”. Ebben a fejezetben mind Burton lelki útja, mind a zarándoklat részletei nagyon érdekesek.

Az utolsó fejezetben Burton és társa Afrika belsejébe vezetnek expedíciót, hogy megtalálják a Nílus forrásvidékét. Ebben a részben inkább az útleírás dominál, azon belül is a cél eléréséig elszenvedett gyötrelmek. Én úgy éreztem, hogy ez a rész gyengébbre sikerült a többinél, túlságosan vontatott.

A fejezeteken belül hol egy külső nézőpontból, hol belülről látjuk Burton cselekedeteit, ami egyszerre jó (mint történelmi regény) és rossz (mint lélektani regény). Így bár a történet túllép azon a – szerintem lusta – hozzáálláson, amelyben az olvasónak már csak attól el kellene ájulnia, hogy valami indiai vagy arab. Ennél jobb ez a könyv, de közben a saját célját nem igazán tudja száz százalékosan teljesíteni, és a harmadik, afrikai fejezetben már végképp nem tudja kiszolgálni ezt a kettős hozzáállást.

Érdekesnek érdekes volt, néhol mély is, és aki egy kalandos életű történelmi alak megismerésére vágyik, akár elsőrangú műnek is értékelheti a Világok gyűjtőjét, de számomra a végeredmény mégiscsak felemás lett. Trojanow egyébként sok hasonló, egzotikus könyvet írt, de ezek csak németül vagy más nyelven érhetőek el, pedig úgy érzem, hogy lenne benne potenciál egy viszonylag széles olvasóréteg számára.