Nem lenne konfliktus, ha a parlamenti frakciók legációja konferenciát iniciálna a publikumot igencsak megosztó kérdésben: a humán egzisztencia tendenciózus fenntarthatóságáról.
A fenti mondatot bizonyára lehetne magyarul is mondani, ám vannak, akik úgy gondolják, minek.
Nem volt az olyan régen, mikor a művelt úri osztály tagjai még családi körben sem szóltak egymáshoz csak német vagy francia nyelven. Szép is lehetett anno a 19. században ügyet intézni vagy éppen pereskedni latinul, bár némely esetben a jelenlegi hivatalnokok is képesek oly módon csűrni-csavarni a szót, hogy abból a delikvens annyit értsen, mint tehénpásztor a retrospektív bibliográfiából.
Cserháthalápy Halápy Gábor végre megszánta azon 21. századi sznob embertársainkat, akiket nem elégít ki zivataros századokat túlélt gyönyörű anyanyelvünk és elkészítette számukra ez első hazai sznobszótárat. Ennek segítségével könnyedén képesek leszünk mások számára emelkedett, műveltséget sugárzó, ámbátor tökéletesen érthetetlen ünnepi beszédeket, cikkeket, beszámolókat írni, sőt némi gyakorlás után az élőbeszédünket is így alakítani.
De ha egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk arra, hogy mondják Sznobériában a babérrózsát (leandernek), esetleg a gyalogosokat (infanterista) milyen megbecstelenítő (dehonesztáló) néven (nomen) illetik (afficiálják), akkor kölcsönözzük ki bátran ezt a könyvet (liber) a gödöllői könyvtárból (bibliotéka). Csak ne feledjük olvasás közben a határidőt (terminust)!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!