Boris Vian történeteiben a második világháború és az ahhoz közeli korszak világa jelenik meg, gyakori a szenvedés, az erotika, az erőszak, az emberi gonoszság, de mindezt meghökkentő humorral, egyedi módon tálalja. Az abszurd is alapvető elem, bár néha csak egy-egy bekezdésnyire bukkan fel. És mindenhol van egy mögöttes üzenet, néha egészen elrejtve, vagy sokkal gyakrabban a történet végén, ami a címet és az egész novellát teljesen más megvilágításba helyezi.
A Blues egy fekete macskáért ilyen, "vianos" történeteket tartalmaz. A tovább mögött külön-külön is bemutatom az egyes írásokat.
A hangyák: A partraszálló amerikai katonák harcai, ha azt egy félkegyelmű mesélné, aki játéknak tekinti az egészet. Halál+röhögés, tipikus Vian. 5/5
Kutyák, vagy és halál: Egy nagyon-nagyon különös szerelem (?) története, amelyben az asszonynak igencsak különleges, nem éppen ártalmatlan kívánalmai vannak. Külön plusz, hogy az Amerikában elvileg sosem járt Vian milyen jól megragadja az amerikai nagyváros hangulatát. Lehet, hogy az Elveszett Generáció hatása? 5/5
Újrajátszás: Egy öngyilkos leugrik a felhőkarcoló tetejéről, és közben be-bekukkant az elsuhanó ablakokon. Felvillannak élete meghatározó pillanatai, és a legvégén találkozik az Élettel is. Vagy a Halállal? 5/5
Blues egy fekete macskáért: A pofátlan, pökhendi fekete macska beleesik a csatornába, és miközben megpróbálják kihúzni, megismerjük őt és életét. Ő is hatalmas arc, akárcsak a többi Vian-karakter. 5/5
Köd: Az őrült naplója, ezúttal Vian megformálásában. Semmivel sem marad el Gogol klasszikusától. 5/5
Döglött halak: Egy, a szokásosnál is több szimbólumot felvonultató történet a bosszúra vágyó, elnyomott szolgáról, a gonosz főnökről, és ezek – nem mindig akaratlagos – szövetségeseiről. És hogy az erőszak ki ellen irányul, amikor „nincs más kéznél”. (Frantz Fanon: A föld rabjai című könyve erről a jelenségről szól, ahogy a gyarmati sorban tengődő emberek – vagy éppen egy adott országon belül elnyomott kisebbség tagjai – nem elnyomóik, hanem egymás ellen harcolnak.) 5/5
A farkasember: Szegény szerencsétlen naiv farkas emberré változik teliholdnál, így megismeri a kegyetlen embertörvényeket. 5/5
Utazás Konosztrovba: Céltalan inkvizíció, céltalan ellenállás. A kötet egyik legmorbidabb darabja, és egy picit erőltetett is. 3/5
Jogosítványt érő szerelem: Férj és feleség alá-fölérendeltségi viszonya jelenik itt meg, méghozzá az asszony szemszögéből. Érdekesség, hogy a novella első megjelenésekor női álnéven, egy nőknek szóló kiadványban jelent meg. 5/5
Jó tanulók: Rendőri brutalitás, belülről. És hogy ki ellen irányul? A barátaik ellen biztos nem. Vagy de. 4/5
A szerelem vak: A várost átláthatatlan köd lepi el, ami ráadásul afrodiziákus jellegű, úgyhogy mindenki pucéran lófrál, és szexel ott, ahol tud. És hogy főhősünk hogyan boldogul, hát… 5/5
A nyugdíjas: Gyerekek egyre durvább csínyeket követnek el egy nyugdíjas ellen. Mi pedig elgondolkodhatunk, hogy mennyi a jogos bosszú mértéke. 5/5
Az impotens: Egy impotens férfi szerelmes lesz egy frigid nőbe, és mindent megtesz érte, hogy ez a status quo megmaradjon. 5/5
Örök vesztesek: Autólopás trükkösen. Végzet, még trükkösebben. 5/5
A tűzoltók: A gyerek (?) mindig felgyújtja a lakást, és ezt szépen megtárgyalják az apjával (?). Őszintén szólva annyira nem értettem ezt a sztorit. 2/5
A végére pedig kapunk még egy utószót is, amiből elég sok érdekességet megtudunk Vian-ról és az egyes novellákról is. Kár, hogy manapság olyan ritka az utószó, főleg ha ilyen informatív, szerintem minden könyvbe kellene.
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!