Isaac Asimov a sci-fi aranykorának talán legjelentősebb írója. Annak az aranykornak, ami akkor kezdődött el, amikor az Astounding magazin új szerkesztője, John W. Campbell elkezdte megkövetelni a sci-fi szerzőktől, hogy száraz tudományos fejtegetések és kalandos ponyvák helyett igazi történeteket, igazi karaktereket alkossanak, hogy a sci-fi irodalom irodalom legyen.
Asimov első novellái 1939-ben jelentek meg, és mintegy elindították (másokkal együtt) a nagyjából 25 évig tartó aranykort.
A Szukits kiadó sorozata Asimov legfontosabb univerzumát gyűjti össze és rendezi kronológiai sorrendbe. Egységes terminológiával, jegyzetekkel, kronológiával ellátva, tehát igazán igényes darabok ezek a jókora kötetek. Az első könyv a robotnovellákat, valamint két regényt gyűjt össze, melyek nemcsak a sorozat vagy univerzum részeként is kiváló darabok.
Részletesebben kattintás után...
A novellákról nehéz külön írni, hiszen bár egyenként is kitűnően élvezhetőek, alapvetően ugyanarra a struktúrára épülnek: felmerül egy robotokkal, robotikával kapcsolatos probléma, az ember szereplők pedig ezt próbálják megoldani, leginkább tudományos ismereteik, illetve a jó öreg logika révén. És persze ezen események gyakran kihatással vannak a társadalomra is. Azért kiemelendő A két évszázados ember, ez kicsit el is tér a többi történettől, és szívhez szólóbb, nemcsak a „hideg logika” játszik benne fontos szerepet. Nem véletlen a későbbi többszörös feldolgozás.
Acélbarlangok: Furcsa egy jövőképet fest le ebben a regényben Asimov, amely összességében talán nem hiteles, de egyes részleteiben ijesztően valós. A „szokásos” nyomozás tulajdonképpen másodlagos – hasonlóan más Asimov-történetekhez –, sokkal fontosabb az emberi társadalom fejlődése a Földön, illetve az alternatív fejlődés az űrjáró embernépek körében. És persze hogy mindkettő zsákutca. Jó klasszikushoz illően hiába a túlhaladott technológiák (lyukkártyás szuperintelligenciák :) ), a felvetett kérdések ma is érdekesek.
A mezítelen nap: Az előző regénynek mind történetileg, mind gondolatilag közvetlen folytatása, ezúttal azonban elhagyjuk a fojtogató földi nagyvárosi környezetet, hogy egy másképpen fojtogató bolygóra utazzunk. A földi után jobban megismerjük a másik evolúciós zsákutcát. A solariaiak pedig nagyon érdekes emberek, már csak az itteni viszonyok miatt is érdemes elolvasni ezt a regényt.
Asimov egyszerű, néha steril, de sokszor lényegretörő stílusát imádom, akárcsak a történetnek alárendelt, de mégiscsak szerethető karaktereit. De emellett mindig felvet kortalan kérdéseket is, ami miatt történeteit sosem lehet megunni, és mind a mai napig elgondolkodtatnak.
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!