Igazi Sztrugackijos agymenés, rengeteg ötlettel – az orosz és más népek mitológiája elkeverve a szovjet kutatóintézetek mindennapjaival.
Főszereplőnk programozó, aki egy véletlen (?) találkozás folytán a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézetbe (BOVATKI) kerül – programozóként. Mint kitűnő szakmabéli, a csúcsminőségű számítógépen a kutatók által megrendelt számításokat kell elvégeznie. Olyan feladatok tartozhatnak ide, mint az örök boldogság képletének meghatározása, vagy mondjuk mágikus együttállások kiszámítása. De ez szinte mellékes ahhoz képest, amilyen kalandokba az Intézetben keveredik. Van itt halzabáló „boldog ember”, mágikus dívány, boszorkányok, inkvizítorok, miegymás.
Tulajdonképpen a sok ötlet között kicsit szét is esik a regény. Eleve három nagyobb történetre tagozódik a könyv, de igazi történetet még ezeken belül is nehéz találni. Tulajdonképpen csak Sztrugackijék kitaláltak egy csomó dolgot, amit úgy-ahogy keretbe foglaltak, de ennyi. Így sajnos pár humoros pillanatnál sokkal többet nem ad a mű.
Ugyanakkor olvasás közben eszembe jutott a technológiai fejlődés, és hogy az újdonságokat egy idő után teljesen természetesnek vesszük. A főszereplő elég hamar már tudatosan kezeli az újabb és újabb furcsaságokat, amelyek mindennapjai részévé válnak. Mint amikor Ray Kurzweil arról beszél, hogy mindig csak panaszkodunk a technológiai fejlődés hiányára, holott épp az van, hogy a megvalósult „csodák” nagyon hamar megszokottá válnak.
Aki esetleg nem szereti a sci-fit és ezért óvakodna a Sztrugackij testvérek műveitől (rosszul teszi), annak is érdemes próbát tenni ezzel a könyvvel.
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!