Anne Sverdrup-Thygeson: Erdők

A hárs az a fa, amely soha nem hal meg. Egy évezreden át tartó, véget nem érő folyamat – ugyanabból a gyökérből folyamatosan új törzsek sarjadnak ki, a kőkorszak óta így van ez már. A hársat könnyű felismerni szív alakú, puha leveleiről.

Sokan kedvelik a hársfát. Rajtam kívül többek között a beporzó rovarok és a talajban élő gombák is. És a hársfa mindannyiunkért kiteszi a szívét, mert több ezer levele, több száz nektártól csöpögő virága és a talajban sok kilométernyi hajszálgyökere van. Virágzáskor olyan a hárs, mint egy esküvői torta. Sok réteg finom édesség egymásra halmozva. Az ember valósággal belebódul az illatorgiába. A gyökereket ritka pókhálósgombák ölelik át, amelyek segítségével a fa megkapja a növekedéséhez szükséges tápanyagokat.

Akinek a nyírfa, a bükkfa, az erdeifenyő, a tölgy, a kőris a kedvence, szintén találhat sok érdekességet ebben a csodálatosan illusztrált könyvben

A kocsányos tölgyről egy fahatározó kis rövidfilm itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=oDt1vH3SfLE&t=100s

Csabai Ágnes