„Zita királyné” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
 
63. sor: 63. sor:
  
  
==Gödöllő és Zita==
+
 
 +
 
 +
 
 +
== Gödöllő és Zita ==
 
[[Fájl:zita.jpg‎ |thumb|350px|right|Zita gödöllői gyerekekkel]]
 
[[Fájl:zita.jpg‎ |thumb|350px|right|Zita gödöllői gyerekekkel]]
 
Az utolsó magyar királyné csak kétszer járt Gödöllőn. A gödöllői kastélyban berendezett hadikórházat 1915 augusztusában kereste fel a trónörökös pár. A Budapestről gépkocsin érkező fenséges vendégeknek, dr. Teghze Lajos ezredorvos tartott rövid tájékoztatót, majd bementek a kórtermekbe. A trónörökös pár minden sérülttel egyenként beszélt és mielőbbi gyógyulást kívánt, végül a kastélytemplom oratóriumában imádkozott értük. A látogatás végeztével szegények és rászorulók számára 600 forintot adományoztak...
 
Az utolsó magyar királyné csak kétszer járt Gödöllőn. A gödöllői kastélyban berendezett hadikórházat 1915 augusztusában kereste fel a trónörökös pár. A Budapestről gépkocsin érkező fenséges vendégeknek, dr. Teghze Lajos ezredorvos tartott rövid tájékoztatót, majd bementek a kórtermekbe. A trónörökös pár minden sérülttel egyenként beszélt és mielőbbi gyógyulást kívánt, végül a kastélytemplom oratóriumában imádkozott értük. A látogatás végeztével szegények és rászorulók számára 600 forintot adományoztak...

A lap jelenlegi, 2017. november 9., 14:25-kori változata

Zita királyné

Zita magyar és cseh királyné, osztrák császárné, született Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese (Viareggio, Olaszország, 1892. május 9. – Zizers, Svájc,1989. március 14.). Bourbon-pármai hercegnő apja az utolsó uralkodó pármai herceg volt, aki az olasz egységesítő mozgalmak idején vesztette el trónját, anyja a portugál infánsnő. IV. Károly magyar király hitvese. Házassága révén 1916–1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja.

Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után előbb svájci, majd madeirai száműzetésbe kényszerült férjével és gyermekeivel. Férjét elkísérte a második visszatérési kísérlet alkalmával. A második világháború alatt átköltözött az amerikai kontinensre, ahonnan csak élete utolsó éveiben tért vissza. Boldoggá avatásának eljárása folyamatban van.



Élete

IV Károly és Zita királyné esküvője

Bourbon Zita pármai hercegnő 1892. májusban született a Bourbon-ház pármai ágának családi rezidenciájában, a toszkánai Villa Borbone della Pianore kastélyban Capezzano Pianore községben, Viareggio közelében. Édesapja, I. Róbert pármai herceg már csak névlegesen ült Párma hercegségének trónján. A hercegnek Zita a tizenhetedik gyermeke, illetve tizenegyedik leánya volt. A hercegnő édesanyja, Mária Antónia portugál infánsnő, I. Róbert második felesége.

A szülők nagy hangsúlyt helyeztek az uralkodói életstílusra. Zita anyja, Mária Antónia pármai hercegné hatalmas udvartartást vezetett. A család fenntartott egy nyári rezidenciát az alsó-ausztriai Schwarzauban, és egy télit a toszkánai Viareggióban. Az uralkodói külsőségek azt a célt szolgálták, hogy a családot továbbra is uralkodóházként ismerjék el a külföldi hatalmak. Az osztrák császári család részéről ez így is történt

A hercegnő számos keresztneve közül a család a Zitát választotta elsődlegesnek. Szent Zita a 13. században élt Lucca városában, később a cselédek védőszentjeként kezdték tisztelni. Zita hercegnő együtt nőtt fel szellemi fogyatékos testvéreivel, ami a korban példátlannak számított. A szigorú édesanyaként számon tartott pármai hercegné gyermekeit vasfegyelemben nevelte, nagy hangsúlyt helyezve a katolikus vallás megismerésére és előírásainak betartására. A gyermekek tanultak franciául, németül, olaszul, portugálul és angolul. Zita hercegnő maga hétéves korában kezdett rendszeresen órákat venni Della Rosa márkinétól, két nővérével és két fivérével együtt.

1903. szeptember 16-án a hercegnőt beíratták a zangbergi Szent József Leánynevelő Intézetbe, ahol a család több leánygyermeke is tanult. Zita alig egy év alatt egyike lett az osztály egyik legjobb tanulóinak, de Adelheid nővérét, aki szintúgy az internátus lakója volt, emellett pedig az iskola egyik kiválóságának számított, soha nem sikerült utolérnie. 1907-re Zita nővére, Adelheid hercegnő befejezte a tanulmányait, és hamarosan Zitát is kivették az iskolából. Édesapja ugyanis megbetegedett, és maga mellett akarta tudni a leányát; ám mire Zita hazatért Itáliába, I. Róbert herceg már nem élt. A gyászidő letelte után visszatért Zangbergbe, de a tanévre nem kapott bizonyítványt, s mivel betöltötte tizenhatodik életévét, el kellett hagynia az intézetet.

Később a Wight-szigeten fekvő bencés rendi Szent Cecília-zárdába küldték, további tanulás céljából. A zárdát anyai nagyanyja, az apácává lett Adelheid löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő vezette, míg a főnökasszony unokatestvére, Ágnes hercegnő is a rend kötelékeibe lépett. Ezenfelül Adelheid hercegnő, Zita nénje is felvette az apácafátylat. A zárda valójában nem funkcionált oktatási intézményként, a növendékeket elsősorban teológiára és filozófiára oktatták, illetve nagy hangsúlyt helyeztek az istentiszteletekre. A nedves, párás klíma kikezdte az egészségét. Édesanyja 1909-ben hazavitte leányát a családi osztrák birtokra, majd a csehországi Franzensbadba küldte gyógykúrára. A gyermekkori, majd később az iskolaévek alatti szigorúan vallásos környezet ugyanakkor egy életre meghatározta a fiatal hercegnő gondolkodásmódját és értékrendjét.


Házassága és gyermekei

Franzensbad nem esett messze a hercegkisasszony anyai nagynénjének, Mária Terézia főhercegnének otthonától. A közelben állomásozott a főhercegné mostohaunokájának, Habsburg–Lotaringiai Károly főhercegnek ezrede is. Károly főherceg gyakorta tiszteletét tette nagyanyjánál. Első találkozásuk nagy hatást tett a főhercegre, aki ettől kezdve mind gyakrabban kereste a pármai hercegnő társaságát. A főherceg és a pármai hercegnő 1911. október 21-én házasodtak össze az alsó-ausztriai Schwarzau kastélyában a király és számos európai előkelőség részvételével. Az uralkodó egy káprázatos diadémot ajándékozott az alkalomból a menyasszonynak. A vőlegény azon szerencsés kivételek közé sorolhatta magát, akik szabad akaratukból, érzelmeik alapján választhatták meg jövendőbelijüket; ez ugyanis igencsak ritkaságnak számított a császári és királyi családon történelmében. Tagadhatatlanul boldog házasságban éltek; gyermekeiket is a katolikus vallás elvárásainak és hittételének megfelelően nevelték.


Gyermekei

A Habsburg gyerekek
  • Habsburg Ottó (1912–2011) 1951-ben kötött házasságot Regina szász–meiningeni hercegnővel (1925–2010)
  • Habsburg Etelka (1914–1971) nem ment férjhez
  • Habsburg Róbert (1915–1996) 1953-ban kötött házasságot Margherita di Savoia-Aosta hercegnővel (1930–)
  • Habsburg Félix (1916–2011) 1952-ben kötött házasságot Anna-Eugénie von Arenberg hercegnővel (1925–1997)
  • Habsburg Károly Lajos (1918–2007) 1950-ben kötött házasságot Yolande de Ligne hercegnővel (1923–)
  • Habsburg Rudolf (1919–2010) először 1953-ban kötött házasságot Kszenyija Szergejevna Cserncseva-Besobrasova grófnővel (1929–1968), majd 1971-ben Anna Gabriela von Wrede hercegnővel (1940–)
  • Habsburg Sarolta (1921–1989) nőül ment György mecklenburgi herceghez (1899–1962), házasságukból nem született gyermek
  • Habsburg Erzsébet (1922–1993) nőül ment Károly Henrik leiningeni herceghez.



Osztrák császárnéként, magyar és cseh királynéként

A határozott és céltudatos Zita (aki magyar királynéként kötelességének tartotta azt is, hogy megtanulja a tejfölös paprikás csirke elkészítését), férje tanácsadójaként aktívan politizált, többek között kísérletet tett arra is, hogy a birodalom megmentése érdekében kivezesse a monarchiát a háborúból. Amikor testvére, Sixtus pármai herceg titkos békekísérlete 1918 elején napvilágot látott, Zita is a németbarát körök céltáblája lett.

1918 őszén látogattak el Gödöllőre, hogy itt töltsenek néhány hetet. A királyi családot itt, a kastélyban érte a monarchia összeomlásának híre. IV. Károly és Zita királyné innen menekült Bécsbe október 26-án éjjel. Gyermekeik azonban még néhány napig Gödöllőn maradtak. Ottó trónörökös és testvérei 29-én még ellátogattak a Máriabesnyői kegytemplomba, ahol a Historia Domus szerint magyarul imádkozták a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet. Másnap már nekik is menekülniük kellett. IV. Károly 1918. november 13-án a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemondott a magyar államügyekben való részvételéről, a trónról azonban nem. Zita ehhez az állásponthoz élete végéig kitartóan ragaszkodott. Egyes források szerint az aláírás előtt kijelentette: „Egy uralkodó sohasem mondhat le. Trónjától megfosztani lehet, uralkodói jogait megvonni tőle lehet. Ez rendben van. Mert ez merő erőszak. De ez nem kötelezi arra, hogy elismerje: elvesztette uralkodói jogait. Engedhet az erőszaknak, attól függően, milyen időben és milyen körülmények közé kerül, de lemondani soha, soha, soha!”


Emigrációban

A császári pár a gyerekekkel

A házaspár svájci emigrációba vonult, ahonnan Károly (hűséges neje kíséretében) kétszer (1921 márciusában és októberében) próbált meg visszatérni a magyar trónra. A második királypuccs után néhány napot a tihanyi apátságban töltöttek fogságban, ekkor tartózkodtak utoljára magyar földön. Innen az antant megbízottai a kellemes éghajlatú, de biztonságos távolságban fekvő Madeira szigetére szállították az utolsó magyar királyi párt. IV. Károly 1922. április 1-jén tüdőbaj következtében meghalt, így az alig harmincéves asszony, aki épp nyolcadik gyermekét várta, egyedül maradt, egyetlen fillér nélkül. Rokonánál, XIII. Alfonz spanyol királynál talált menedéket, ahol gyermekei nevelésének szentelte magát: a legidősebbet, Ottót tudatosan trónörökösnek nevelte. A család 1929-től Belgiumban élt, majd az Anschluss és a restaurációs remények szertefoszlása után a tengerentúlra költözött. Zita előbb Kanadában, majd 1948-ban az Egyesült Államokban telepedett le.

Az ötvenes években visszatért Európába: 1959-ig, édesanyja haláláig Luxemburgban, majd a felső-bajorországi Pöckingenben élt. 1962-től utolsó évtizedeit Svájcban, a Chur mellett lévő zizersi Szent János-kolostorban töltötte, mintegy 30 kilométerre az osztrák határtól. Ausztriából azonban ki volt tiltva, mivel nem mondott le a trónról. A büszkeségét és tartását soha el nem vesztő, férje halála után csak gyászban járó asszony visszavonultan élt, de a világ dolgaitól nem szakadt el. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte, öt nyelven beszélt. Két alkalommal mégis egykori birodalmának földjére léphetett: 1982 májusában, kilencven évesen Kreisky kancellár közbenjárására felkereshette Tirolban Adelheid lánya sírját, majd néhány hónappal később édesanyjáét is a felső-ausztriai Puchheim temetőjében.






Gödöllő és Zita

Zita gödöllői gyerekekkel

Az utolsó magyar királyné csak kétszer járt Gödöllőn. A gödöllői kastélyban berendezett hadikórházat 1915 augusztusában kereste fel a trónörökös pár. A Budapestről gépkocsin érkező fenséges vendégeknek, dr. Teghze Lajos ezredorvos tartott rövid tájékoztatót, majd bementek a kórtermekbe. A trónörökös pár minden sérülttel egyenként beszélt és mielőbbi gyógyulást kívánt, végül a kastélytemplom oratóriumában imádkozott értük. A látogatás végeztével szegények és rászorulók számára 600 forintot adományoztak...

1916 utolsó előtti napján a Mátyás-templomban megtartott fényes koronázási ceremónián gödöllőiek is részt vettek. Ádám Ferenc községi bíró és Stubel János törvénybíró napokig beszéltek az itthoniaknak a történtekről.

1918 őszén látogattak először Gödöllőre, hogy itt töltsenek néhány hetet. A békés, családi együttlét helyett a háború, a forradalom szele Gödöllőre ért. 1918. október 23-án este a gyerekek lefektetése után a várható eseményeket találgatta Zita és férje. A királyi családot itt, a kastélyban érte a monarchia összeomlásának híre. A legfontosabb hírt, Károlyi Mihály személyesen hozta Gödöllőre: megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. A beszámoló hírére a király bejelentette, nem vesz részt a magyarországi események operatív irányításában, és jelezte: Károlyit kívánja kinevezni miniszterelnöknek. Az uralkodó pár és a kijelölt kormányfő október 26-án éjszaka Gödöllőről együtt utazott Bécsbe. Gyermekeik azonban még néhány napig Gödöllőn maradtak. Ottó trónörökös és testvérei 29-én még ellátogattak a Máriabesnyői kegytemplomba, ahol a Historia Domus szerint magyarul imádkozták a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet. Másnap már nekik is menekülniük kellett.

Fia, dr. Habsburg Ottó azonban a rendszerváltás óta többször is vendége volt városunknak, s 1996 óta díszpolgára.

Zita királynétól kevés emlék maradt ránk, így nagy öröm, hogy a Cserkészgyűjteménnyel a Gödöllői Városi Múzeumba került az a zászló, amit 1925-ben ő ajándékozott a kőszegi 53. sz. Jurisich Miklós Cserkészcsapatnak. A zászló ma a cserkészkiállítás bejáratánál látható.


Halála és temetése

97 éves korában, 1989. március 14-én érte a halál. Férje halálának 67. évfordulóján, április 1-jén temették el, koporsóját Bécsben a kapucinusok templomának kriptájában, a Habsburgok ősi temetkezési helyén helyezték el. A temetést követően Budapesten a Mátyás templomban gyászmisét tartottak érte.


Boldoggá avatási eljárása

2009. december 10-én Yves Le Saux, Le Mans püspöke elindította az utolsó osztrák császárné, magyar királyné boldoggá avatásának folyamatát. Az ezzel kapcsolatos eljárások általában a szóban forgó személy halálának helyszínén zajlanak, azonban Le Mains püspöke kérvényezte a kongregációnál, hogy az egyházmegyei eljárások Le Mans városában folyjanak, minthogy a császárné minden évben több hónapot töltött a városban, ahol három nővére apácaként élt a Szent Cecília-apátságban. 2008. április 11-én a kongregáció elfogadta a püspök kérelmét.


Gödöllő Gyűjtemény

  • Jean Sévillia: Zita, a bátor császárné
  • Patrick Germain: Károly és Zita


Források


További információk


Kapcsolódó szócikkek