Remsey Gábor

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina Éva (vitalap | szerkesztései) 2011. augusztus 9., 09:07-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Remsey Gábor (Gödöllő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1925. júl. 20.-Gödöllő, 1999. febr. 6.): zeneszerző, grafikus, cserkésztiszt. A művészetet a gödöllői Művésztelepen már gyermekkorában magába szívta. Szilárd világnézettel és értéktudattal rendelkezett. Mindig, mindenhol, mindenkinek önzetlenül segített, sokan ma is úgy emlegetik, mint az elesettek gyámolítóját. Nehezebb problémák megoldásában és a mindennapos apróságokban egyaránt számíthatott rá, aki rászorult.

Életpályája

Remsey Gábor a század elejei szecessziós gödöllői művésztelep két tagjának, Remsey Jenő festőművésznek és a szövőműhelyben dolgozó Frey Vilmának harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. A művész szülőktől sokoldalú művészi tehetséget és érzékenységet örökölt.

Szirányi Jánosnál tanult zongorázni, majd 1946-tól zeneszerzés szakra járt a Zeneakadémián. 1958-tól 1975-ig, több mint 15 éven át a zeneiskola elődjének, a Gödöllői Munkaközösségi Zeneiskolának volt a vezető tanára, igazgatója. Több mint 25 évig oktatta zongorára, gitárra és szolfézsra a gödöllői gyermekeket. Tanítványai azonban könyvtárát is használhatták. Nagyon közel álltak hozzá a fiatalok, egy ideig a gödöllői gyermekkönyvtár vezetője is volt.

Lelkiismeretesen gondozta édesapja szépirodalmi hagyatékát, s ő vigyázott az 1956-ban gazdátlanul hagyott Nagy Sándor-házra is. A műteremház gondnokaként a legnehezebb időkben is önfeláldozóan, önzetlenül védte, gondozta a gyűjteményt, Nagy Sándor hagyatékát 1998-ig. A saját költségén végezte az állagmegóvást; ehhez az ismeretségek révén próbálta olcsóbban megszerezni, ami elengedhetetlenül szükséges volt. Rendbe tette, leltárba foglalta a hagyatékot – aminek híre is ment: vannak művészet történészek, akik Remsey Gábor munkája nyomán diplomáztak.

1949-ig, a mozgalom betiltásáig cserkész volt, 1989-ben, amikor lehetőség nyílt rá, jelentős szerepe volt a Szemerédi László cserkészcsapat létrehozásában. Ő kezelte a gödöllői Sík Sándor-hagyatékot is. Öregcserkészként ő kutatta ki az 1927-ben a Magyar Cserkészszövetségnek adományozott díszzászló történetét, amelyet Nagy Sándor tervezett, majd felesége, leánya és annak barátnője hímeztek.

Temetésére hatalmas tömeg kísérte, a Dózsa György úti temetőben lévő sírjára ma is sokan visznek virágot, mécsest. Emlékét sokan ápolják, őrzik ma is.


Művészete

A képzőművészet műfajai közül a sokszorosított grafika, ezen belül is a rézkarc állt hozzá a legközelebb, élethivatásul azonban a zenét választotta. Autodidaktaként kezdett grafikával és rézkarcokkal foglalkozni, bár már kicsi korától rajzolt ő is, mint mindenki a családban. Ausztriában, Nagy-Britanniában és Romániában járt tanulmányúton. Később tagja lett a Magyar Rézkarcolók Alkotóközösségének. Mesterének Nagy Sándort és édesapját, Remsey Jenőt tartotta.

Megérezte, hogy lassan eltűnik a régi Gödöllő. Hozzá látott hát, hogy meg örökítse. Ismerte Gödöllő minden utcáját, minden házát. Ezek a roggyant, düledező kerítésű, a természettel szinte eggyé váló faluszéli házak voltak a kedvenc témái.

Alkotásait szülővárosa mellett az angliai Cambridge-ben és a skóciai Andrew-ban is egyéni kiállításon láthatták az érdeklődők, de számos csoportos kiállításon is részt vett.


Munkái

Kiállítások

Egyéni

Emmanuel College, Cambride (1971)
Little Gallery, St. Andrews (GB)(1973)
Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő (1980)
Művelődési Központ, Gödöllő (1989)

Csoportos

Kitüntetések

Gödöllő város grafikai díj (1986)
Váci Művészeti Fesztivál grafikai különdíj (1987)


Forrás

http://www.szolgalat.com/gszolga110216.pdf
http://www.artportal.hu
http://lexikon.katolikus.hu/R/Remsey.html