Körösfői-Kriesch Aladár

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina Éva* (vitalap | szerkesztései) 2013. április 23., 08:06-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Körösfői-Kriesch Aladár

Körösfői-Kriesch Aladár (Buda, 1863. október 29.–Budapest, 1920. június 16.) festő, grafikus, iparművész, a Gödöllői Művésztelep megalapítója. Kriesch János (1834–1888) zoológus, mezőgazdász fia.


Életútja

Tanulmányai

Művészeti tanulmányait a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly vezetésével végezte, majd Münchenben és Olaszországban folytatta. 1887-ben Firenze, 1889-ben Milánó, 1890-ben Velence, 1891–92-ben Róma volt tanulmányainak színtere. 1894-ben Lotz Mesteriskoláját látogatta. 1896-ban ismét tanulmányútra ment (Velence, Genova, Madrid, Valencia, majd Párizs következett). A Julian Akadémián ismerkedett meg Leo Belmontéval, akihez később szoros munkakapcsolat fűzte.

Legnagyobb hatással az „olasz primitívek” voltak rá, saját bevallása szerint a 12–14. századi freskók példáján tanult a legtöbbet, de nagy hatással volt rá az angol preraffaelita mozgalom és a tolsztojánus életfelfogás. Számos mesterségben, műfajban otthonosan mozgott, s arra vágyott, hogy a naturalizmust és impresszionizmust meghaladó, mindent átható művészetet hozzon létre. Ehhez az elképzeléshez szükségesnek látszott, hogy kora művészeti életétől kissé eltávolodva teremtse meg alkotó közegét.

Munkái

Fájl:Koros6.jpg
Vadászterem, az Országház nagyebédlője.

Megbízást kapott Kolozsvárról nagyméretű kompozíció megfestésére (Horia és Kloska). Megfestette I. Ferenc József és Haynald bíboros képmását, 1895-ben Torda város megbízásából A Tordai Országgyűlést, amelyre a Műbarátok díját kapta. Eger városa felkérte a Dobó és az egri nők című kompozíció megfestésére. Ezek a képek még nem mutatják a későbbi, jellegzetes előadásmód stílusjegyeit, az eklektikus történelmi festészet lágyabb ecsetkezelésű példái.

1897-ben a Parlament Vadásztermében festett két nagyméretű freskót (Buda a bölényvadászaton és Balatoni halászat), amelyek 1902-re lettek kész. Ezeken a képeken stílusa már közelebb áll jellemző műveihez. 1900-ban az Iparművészeti Társulat kiállításán mutatja be A jó kormányos című gobelinjét, amelyen megjelenik nagyvonalú, mégis érzékeny stilizáló készsége. Fontosnak tartotta a természetes anyagok és színek használatát, ezért gyűjtötte a még fellelhető népi technikák hagyományát, s a népi motívumkincset. Főleg Erdélyben, Kalotaszeg környékén, de Mezőkövesden is járt. Részt vett a Malonyay-féle A magyar nép művészete című könyv anyagának gyűjtésében is.

Festmények és grafikák mellett időnként szoborkompozíciókkal is foglalkozott (portrék, Pietà, s részt vett a Rákóczi-síremlék és az Erzsébet-királyné szoborpályázaton). Épület- és szobabelsőket, sőt egyes tárgyakat is tervezett. Az 1906-os milánói nemzetközi kiállítás magyar csoportjával nagydíjat nyert. Ő tervezte az 1904-es torinói világkiállítás magyar részlegét. Számos falképet készített, pl. a Színművészeti Akadémiára (Katona Bánk bánja témájára), a váci Örökimádók templomába, a temesvári Papneveldébe, az 1910-es bécsi Vadászati Kiállításra, a mexikói operaházba, a budapesti Zeneakadémiára (A művészet forrása ), a marosvásárhelyi Kultúrpalotába, a pesti Központi Szeminárium kápolnájába, Pannonhalma millenniumi emlékművébe, a zebegényi templomba (amelyet » Kós Károly tervezett szintén a magyar szecesszió szellemében).

Mozaikot és üvegablakot is tervezett, ezeknek Róth Miksa volt a kivitelezője. Olajfestményeinek témaköre a népi élettől a magyar és a klasszikus mitológián át kora panteisztikus, gnoszticizmustól is érintett misztikájáig, allegorikus példázatokig sok mindent felölel. Az olajképek közelebb állnak a finomnaturalizmus gyengéd megformálásához, míg falképei dekoratívan stilizált, vonalritmusra felépített monumentális síkkompozíciók. Könyveket tervezett, illusztrációkat és számos akvarellt is készített.

Cikkeket írt a magyar iparművészetről, népművészetről, Ruskinról, W. Morrisról (ez utóbbiról könyvet is). 1907-ben állami aranyéremmel tüntették ki „a hazai iparművészet különféle ágainak nemzeti irányba való fejlesztéséért”. A Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke volt, Céhbeliek néven külön kiállító társaságot szervezett, amely 1914-től 1934-ig működött. Tagja volt a KÉVE művészcsoportnak. 1913-tól az Iparművészeti Iskola díszítőfestő osztályát vezette. Az első világháború kitörésekor haditudósítóként járta a harctereket. 1918-ban egy emblematikus, plakátszerű Gránátvető katona című képével nyert aranyérmet. 1918–19-ben a Nemzeti Tanács mellett működő Irodalmi és Művészeti Szaktanács tagja volt. Hagyatéki kiállítását 1921-ben rendezték a Belvedere Szalonban. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.


Gödöllői Művésztelep

1901-ben Nagy Sándorral közösen létrehozták a Gödöllői művésztelepet. 1902-ben Gödöllőn szövő-manufaktúrát létesített, amely később az Iparművészeti Iskola tanműhelye is lett, ahol Körösfői is tanított. Itt Ruskin és a preraffaeliták hatására a képzőművészet középkori festési technikáit próbálták feleleveníteni. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása, a magyar kézműves- és népi hímzési motívumok tanulmányozása, melyek ihlették Körösfőit számos szőnyegminta és textil falikép tervezésére. A szőnyegek, s a textil faliképek kivitelezését felesége vállalta.

Körösfői-Kriesch Aladár: Felesége arcképe

Főbb művei

Festmények

  • Korai történelmi képek
    • Tordai országgyűlés
    • II. Rákóczi György halála
    • Eger ostroma
    • Zách Klára
  • Az Országház ebédlőtermének freskói
    • Bölényvadászat
    • Halászat a Balatonon a 15. században
  • Falképek a Zeneakadémia épületében
    • A művészet forrása (1907).
  • Arcképek
  • A Marosvásárhelyi Kultúrpalota falképei
Körösfői-Kriesch Aladár szobra Gödöllőn

Mozaikképek

  • Velencei kiállítás: Atilla király; Imre herceg; Balassi Bálint stb. (1912)

Írásai

  • Lotz Károly emléke (Bp., 1905)
  • Ruskinról s az angol praeraffaelitákról (Bp., 1906)
  • Naplók (Bp., 2005)


Emlékezete

  • Gödöllőn utca viseli nevét, ahol emléktáblája is megtalálható, valamint a Gödöllői Városi Múzeum előtt látható mellszobra.


Irodalom

  • A gödöllői művésztelep: 1901-1920. (Gödöllő, 2005.)


Forrás