„Gödöllői szövőműhely” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
 
24. sor: 24. sor:
 
1909-ben sikeresen mutatkozik be a gödöllöi telep a Nemzeti Szalon kiállításán és bizonyítja, hogyan lehet gyár nélkül, anilinfesték nélkül, művészi becsű és hosszú életre szánt szőnyeget előállítani. Anyagul hazai, különösképpen erdélyi gyapjút használnak. 1910-ben már mintegy 20 növendék tanult a gödöllői szövőiskolában és ekkor adták közre a műhely árjegyzékét is.
 
1909-ben sikeresen mutatkozik be a gödöllöi telep a Nemzeti Szalon kiállításán és bizonyítja, hogyan lehet gyár nélkül, anilinfesték nélkül, művészi becsű és hosszú életre szánt szőnyeget előállítani. Anyagul hazai, különösképpen erdélyi gyapjút használnak. 1910-ben már mintegy 20 növendék tanult a gödöllői szövőiskolában és ekkor adták közre a műhely árjegyzékét is.
  
A tizes évek elején a gödöllői telep művészeinek nagyobb állami megbízatásai miatt kevesebbet terveztek a műhelynek. A háború kitörése megpecsételte a telep sorsát. A szövőlányok egy része még dolgozott, Körösfőit kinevezték az Iparművészeti Társulat élére. A műhelynek még a háború alatt is voltak megbízatásai. Az 1919-es Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa Antal Frigyes fölmentette Körösfőit a szövőműhely vezetése alól. 1920-ban bekövetkezett halála után [[Nagy Sándor]] és felesége [[Krisch Laura]] vezette a műhelyt.  
+
A tizes évek elején a gödöllői telep művészeinek nagyobb állami megbízatásai miatt kevesebbet terveztek a műhelynek. A háború kitörése megpecsételte a telep sorsát. A szövőlányok egy része még dolgozott, Körösfőit kinevezték az Iparművészeti Társulat élére. A műhelynek még a háború alatt is voltak megbízatásai. Az 1919-es Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa Antal Frigyes fölmentette Körösfőit a szövőműhely vezetése alól. 1920-ban bekövetkezett halála után [[Nagy Sándor]] és felesége [[Kriesch Laura]] vezette a műhelyt.  
  
  
31. sor: 31. sor:
 
A forrásokból és visszaemlékezésekből tudjuk, hogy csak a módosabb családok leányai jártak a szövőbe és ott dolgozni bizonyos rangot is jelentett. A műhelyben dolgozó szövőlányokat nagy becsben tartották.
 
A forrásokból és visszaemlékezésekből tudjuk, hogy csak a módosabb családok leányai jártak a szövőbe és ott dolgozni bizonyos rangot is jelentett. A műhelyben dolgozó szövőlányokat nagy becsben tartották.
  
Az Iparművészeti Múzeum katalógusa szerint 1904-ben Gödöllőn Kovalszki Sarolta szőtte meg Vaszary János Jegyespár és Vásár című szőnyegeit, amelyeket korábban már Németeleméren is megszőttek. Kovalszki Sarolta úttörő szerepet vállalt a szecessziós kárpitművészetben a népművészetből merített szecessziós mintakincs és technika elterjesztésében, Guilleaume Margit pedig a gödöllői szövőmunkások betanításán túl a húszas években ő szőtte a Gödöllői kárpitokat.
+
Az Iparművészeti Múzeum katalógusa szerint 1904-ben [[Gödöllő]]n Kovalszki Sarolta szőtte meg Vaszary János Jegyespár és Vásár című szőnyegeit, amelyeket korábban már Németeleméren is megszőttek. Kovalszki Sarolta úttörő szerepet vállalt a szecessziós kárpitművészetben a népművészetből merített szecessziós mintakincs és technika elterjesztésében, Guilleaume Margit pedig a gödöllői szövőmunkások betanításán túl a húszas években ő szőtte a [[Gödöllő]]i kárpitokat.
  
 
A gödöllői szövőműhely másik jelentős alakja Kiss Mária Valéria, Kiss Ernő 48-as honvéd altábornagy leánya, egy kedves idős hölgy. Körösfői Kriesch 1905-ben Koronghi Lippich Edével folytatott levelezésében sokat foglalkozik a telep és a tanműhely szervezésével. Levelében Kiss Valériát egy garasos nénikének nevezi, aki a csomózást Kis-Ázsiában, a csipkevarrást Velencében és Brüsszelben tanulta - ilyesmire csak székely asszony képes – írja. Kiss Valéria 1906 nyaráig dolgozott a gödöllői szövőiskolában Körösfői Szalay kisasszonyt említi a helyébe, akivel meg van elégedve, mert csendes és rendszerető.
 
A gödöllői szövőműhely másik jelentős alakja Kiss Mária Valéria, Kiss Ernő 48-as honvéd altábornagy leánya, egy kedves idős hölgy. Körösfői Kriesch 1905-ben Koronghi Lippich Edével folytatott levelezésében sokat foglalkozik a telep és a tanműhely szervezésével. Levelében Kiss Valériát egy garasos nénikének nevezi, aki a csomózást Kis-Ázsiában, a csipkevarrást Velencében és Brüsszelben tanulta - ilyesmire csak székely asszony képes – írja. Kiss Valéria 1906 nyaráig dolgozott a gödöllői szövőiskolában Körösfői Szalay kisasszonyt említi a helyébe, akivel meg van elégedve, mert csendes és rendszerető.

A lap jelenlegi, 2012. október 15., 13:28-kori változata

A Gödöllői szövőműhely a Gödöllői művésztelep megalakulásának köszönheti létét. A szövőműhely a művésztelep legsajátosabb formációja, hiszen a századfordulós művésztelepeink egyikéhez sem kapcsolódott ehhez hasonló üzleti vállalkozás. Tevékenységében az alkotóközösség lényegében valamennyi tagja részt vett. Működése a telep a különféle tevékenységeit szintetizálta, hiszen a műhely egyszerre volt a művészi tervező munka, az oktatás és foglalkoztatás színtere, megvalósítva művészet és munka, művészet és élet eszményi összhangját. Másrészt személyes kapcsolatot teremtett a művésztelep alkotói és a környező vidék népe között, megteremtve a népművészet és iparművészet kölcsönhatásának lehetőségét.



A műhely

Az 1901-ben Gödöllőn letelepedett Körösfői-Kriesch Aladár festőművész a kor szellemének megfelelően - a háziipar és a műipar fejlődését követve - már korábban is foglalkozott iparművészeti tervezéssel képzőművészeti tevékenysége mellett. A textil, a szövőipar fejlődése nagyon fontos szerepet töltött be az iparművészeti fejlődésben Magyarországon, ennek köszönhetően jött létre a pozsonyi állami szövőiskola, a Torontáli Szőnyeggyár Rt. nagybecskereki gyára, valamint Kovalszki Sarolta németeleméri műhelye. Ez a tendencia már az 1800-as évek utolsó harmadában jelentkezett hazánkban. Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor ezekkel a műhelyekkel már korábban is kapcsolatban állt.

A gödöllői szövőműhely szervezését 1903-ban kezdték meg, amikor is Kovalszki Sarolta a kultuszminisztériumhoz fordult anyagi segítségért műhelye fenntartása érdekében. Ekkor ajánlották fel Körösfői-Kriesch Aladárnak a lehetőséget egy szövőműhely létrehozására, és a németeleméri műhelyt Gödöllőre költöztették. A gödöllői szövőiskola jelentős szerepet játszik Gödöllő életében.

1904-ben kezdődött el a munka Gödöllőn Kovalszky Sarolta és Guilleaumme Margit németeleméri szövőnők segítségével. Gödöllőn és az ország egész területén fiatal lányokat, asszonyokat toboroztak a gödöllői szövőműhelybe. A jelentkezők tanfolyamon vettek részt, ahol megtanulták a szövés alapjait, azokat a könnyen elsajátítható technikákat, amelyeket ekkor a háziipari műhelyekben tanítottak.

1905 őszén folyamatos anyagi támogatást kért a műhely számára. A Magyar Iparművészet közli Lukács György november 12-én elhangzott beszédét, amelyben elkötelezi magát a képző és iparművészeti iskolák, tanműhelyek, művésztelepek tanfolyamok széles körben lehetséges elterjesztését támogatni kiemeli a gödöllői szövőműhely jelentőségét.

Ebben az évben költözik Gödöllőre Belmonte Leó, akivel Nagy Sándor Párizsban ismerkedett meg, és akit Körösfői felkért, hogy végezze el a Manufacture des gobelins tanfolyamát és vegyen részt a gödöllői szőnyegüzem munkájában. Ekkor nevezik először a műhelyt üzemnek, aminek a működés és a támogatás miatt lehetett jelentősége. Ekkor a vezető Guilleaume Margit.

Körösfői-Kriesch Aladár levelezéséből megtudhatjuk, hogy a szövőműhelyben korántsem volt olyan idilli a helyzet, ahogyan azt gondolnánk, a lányok egy részét el kellett bocsátani. Ezzel összefüggésbe hozza Kiss Valéria személyét, aki állítólag még távozása után is izgatta a lányokat ellenük.

1907 elején ismételten anyagi gondok léptek fel, és ekkor már fölmerül a műhely önfenntartó rendszerének kérdése, ami ellen Körösfői minden módon ágál mondván, hogy őket még a bolt ügyből öt, hat évre ki lehetne zárni, és ismét Belmonte visszatértére hivatkozik, aki a fonalfestés kérdését kellet volna hogy tisztázza. 1907 a legjelentősebb év a Gödöllői szövőműhely életében, mert ekkor, mint az Iparművészeti Iskola Szőnyeg tanszaka működött. Körösfőit kinevezték a tanszak tanárának, és így az ipar és művészetoktatás kedvezőbb támogatása miatt a műhelymunkát a minisztérium jobban tudta támogatni. Ezután több ösztöndíjas iparművészjelölt került Gödöllőre pályázati úton. Természetesen a ruskini elveknek megfelelően nagy hangsúlyt fektettek a jó és szép kivitelezésnek.

A műhely 1907-ben aranyérmet kapott a tavaszi kiállításon és nagydíjat Pécsett, továbbá meghívást kapott cannes-i textilkiállításra. A támogatottság és a megrendelések számának emelkedése is hozzájárult a fejlődéshez. 1906 és 1909 között a szövőnők száma is emelkedett és ebben az időszakban olvashatunk legtöbbet a szövőműhely telephelyének kérdéseiről. 1907-ben elkészülnek Medgyaszai és Thoroczkay tervei az új szövőiskoláról, de ezek már nem valósulnak meg.

1909-ben sikeresen mutatkozik be a gödöllöi telep a Nemzeti Szalon kiállításán és bizonyítja, hogyan lehet gyár nélkül, anilinfesték nélkül, művészi becsű és hosszú életre szánt szőnyeget előállítani. Anyagul hazai, különösképpen erdélyi gyapjút használnak. 1910-ben már mintegy 20 növendék tanult a gödöllői szövőiskolában és ekkor adták közre a műhely árjegyzékét is.

A tizes évek elején a gödöllői telep művészeinek nagyobb állami megbízatásai miatt kevesebbet terveztek a műhelynek. A háború kitörése megpecsételte a telep sorsát. A szövőlányok egy része még dolgozott, Körösfőit kinevezték az Iparművészeti Társulat élére. A műhelynek még a háború alatt is voltak megbízatásai. Az 1919-es Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa Antal Frigyes fölmentette Körösfőit a szövőműhely vezetése alól. 1920-ban bekövetkezett halála után Nagy Sándor és felesége Kriesch Laura vezette a műhelyt.


A szövőnők

A forrásokból és visszaemlékezésekből tudjuk, hogy csak a módosabb családok leányai jártak a szövőbe és ott dolgozni bizonyos rangot is jelentett. A műhelyben dolgozó szövőlányokat nagy becsben tartották.

Az Iparművészeti Múzeum katalógusa szerint 1904-ben Gödöllőn Kovalszki Sarolta szőtte meg Vaszary János Jegyespár és Vásár című szőnyegeit, amelyeket korábban már Németeleméren is megszőttek. Kovalszki Sarolta úttörő szerepet vállalt a szecessziós kárpitművészetben a népművészetből merített szecessziós mintakincs és technika elterjesztésében, Guilleaume Margit pedig a gödöllői szövőmunkások betanításán túl a húszas években ő szőtte a Gödöllői kárpitokat.

A gödöllői szövőműhely másik jelentős alakja Kiss Mária Valéria, Kiss Ernő 48-as honvéd altábornagy leánya, egy kedves idős hölgy. Körösfői Kriesch 1905-ben Koronghi Lippich Edével folytatott levelezésében sokat foglalkozik a telep és a tanműhely szervezésével. Levelében Kiss Valériát egy garasos nénikének nevezi, aki a csomózást Kis-Ázsiában, a csipkevarrást Velencében és Brüsszelben tanulta - ilyesmire csak székely asszony képes – írja. Kiss Valéria 1906 nyaráig dolgozott a gödöllői szövőiskolában Körösfői Szalay kisasszonyt említi a helyébe, akivel meg van elégedve, mert csendes és rendszerető.

A művésztelep tervező alkotói mellett dolgozó szövőnők fárasztó, alázatos munkával készítették a műhelyrajzokat, görnyedtek a szövőszékek mellett. Frey Rózsa 1907-ben a műhely vezetője lett, testvére Frey Vilma a szövés mellett ösztöndíjasként rajzaival is segítette a munkát. Undy Carla az Iparművészeti Iskola ösztöndíjasaként műhelyrajz-készítést tanított. A gödöllői Pokorádi Mari pedig ismereteink szerint Mihály Rezső több textiltervét is megszőtte. A művészurak vázlatai, rajzai is tanúskodnak arról, hogy szívesen időztek, rajzolgattak a műhelyben.


Módszerek, technikák

A műhelyben készített szőnyegek egy része mindennapi használatra szánt ornamentális motívumokkal díszített darab volt, de az iskola hírnevét elsősorban az összetett figurális motívumokat ábrázoló képszőnyegek alapozták meg. A technika fontosságát jelzi, hogy a figurális darabok közül több a gödöllőiek művészeti programképeinek körébe tartozik.

Az északi Scherrebeckből elterjedt svéd gobelin-technikát tanították, amely könnyen elsajátítható, mivel hasonlít a magyar népi szövésre. Használatos volt még a szumák, a görögszumák, ógobelin, a kilim, a torontáli szövés - mely technikák képszövésre is alkalmasak. A szövési módszerek sokfélesége mellett a gödöllői szövőműhely a természetes anyagok használatát, a növényi festést is előnyben részesítette a 19.században rendkívüli gyorsasággal elterjedt gyáriipari szintetikus festéssel szemben.

Belmonte Leó növényi festéssel kísérletezett. Kőrösfői a növények számára igyekezett telket találni. De 1906-ban kelt leveléből kitűnik, hogy a kísérletek kudarccal jártak és Belmontét ismételten Párizsba irányította tapasztalatokért. Végül kiderült, hogy ezeket a növényeket egyenesen lehetetlen ezen a klímán termeszteni.

1913-ban Frey Rózsa a svédországi Morába utazik, hogy a festőnövényeket a tanulmányozza, de tudjuk, hogy végül le kellett mondaniuk a fonalfestésről. Kiss Valéria alkalmazása is azzal állt összefüggésben, hogy ismerte a fonalfestési eljárásokat. Kovalszki Sarolta a monarchia legjobb festőműhelyeire is panaszkodott. Belmonte tapasztalatai a földrajzi adottságok miatt használhatatlanok voltak. A különféle pácolási eljárások gyakorlati tapasztalatainak nem voltak birtokában. A gödöllői szőnyegeknek csak kis részét készítették saját festésű anyagból.


A műhely tagjai


Forrás