Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet

2013-06-27T08:59:10Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: Új oldal, tartalma: „Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Története Az intézet kitelepülése Gödöllőre Az intézet azzal is ünnepli 100 éves fennállásának évfordulóját, ho…”

Szecesszió

2013-05-16T11:35:58Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: Új oldal, tartalma: „A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művé…”

A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények azonban máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy napjainkban a szecesszió a kereskedelmi festészet és a giccs forrásává vált.

== Szecesszió kialakulása ==

A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).
Első felbukkanása a művészetben John Ruskin (1819-1900) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra irodalomról, festészetről, építészetről, szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újrafelfedezése is.
Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.

== Szecesszió Gödöllőn ==

Segítség:Tartalom

2013-05-13T13:01:50Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Hogyan viselkedj a vitalapokon... */

A wikipedia felületén a weboldalunkon való bejelentkezés után tudjuk szerkeszteni a szócikkeket. Ha a főoldalra kíván szócikket létrehozni akkor kérjük, hogy lépjen kapcsolatba egy Adminisztrátorral (könyvtárossal).

== Szócikk egyszerű létrehozása ==

A bal oldalon található keresésbe írjuk be a szócikket. Példaként a Gödöllő szócikkre kerestem rá.

Megjelenik ez:

Hozd létre a(z) „Gödöllő” nevű lapot ezen a wikin!

Ezután már könnyen tudjuk szerkeszteni az alábbiak alapján.

== Előnézetek ==

A szerkesztés befejezése után nem feltétlenül ajánlott azonnal a Lap mentése gombra kattintani, mivel előfordulhatnak olyan hibák, amiket a szerkesztő ablakban nem veszünk észre, de a cikkben meg fognak látszani. Az ilyenek elkerülése érdekében kell használni az Előnézet megtekintése opciót, mellyel a változtatások elmentése nélkül tekinthetjük meg szerkesztésünk eredményeit. Ez különösen akkor fontos, ha nem pusztán szöveget adtunk hozzá a cikkhez, hanem bonyolultabb elemeket is (táblázatok, infoboxok, képek, források, sablonok), melyek egy-két rossz paraméter esetén elronthatják az egész cikk megjelenését.
Ha csak egy szakaszt szerkesztünk, akkor az előnézet csak azt fogja mutatni, nem az egész cikket.
Az előnézet mellett néha hasznos lehet a Változtatások megtekintése opció is, így olyan véletlen változtatásokat is észrevehetünk (egy elcsúszott karakter a szöveg közepén), melyeket előnézet esetén csak tüzetes átolvasással látnánk meg.

==Alfejezetek létrehozása==

A különböző részeket fejezetekkel lehet elválasztani (mint fent a Tagolás), a fejezetcímnek kívánt szöveget egyenlőségjelek (=) közé kell tenni ehhez. Ha több egyenlőségjel közé kerül a cím, akkor hátrább kerül a hierarchiában, alcím lesz (túl mély bontást nem érdemes használni a nehéz áttekinthetőség miatt). A főcímek két pár egyenlőségjel közé kell kerüljenek (egy párt nem használnunk).

Példa: 

<nowiki>==Alfejezetcím==</nowiki> 
<nowiki>===Alfejezetcím===</nowiki> 
<nowiki>====Alfejezetcím==== </nowiki> 

A beírás után a rendszer automatikusan generálja a tartalomjegyzéket.

== Listák ==

Alapvetően háromféle lista létezik, a pontozott, a számozott és a definíció lista. A pontozott esetén a csillag (*) karaktert kell elhelyezni a sor előtt, a számozott esetén pedig a kettős keresztet (#) . A definíció listában a pontosvessző (;) jelöli a címet, míg kettőspont (:) a definíciót. Ha több karaktert használunk, egy többszintű listát kapunk (számozott lista esetén a számozás minden szinten külön megy). A két forma tetszés (és szükség) szerint egymásba is ágyazható. Mindenik lista megszakad az első üres sornál (új bekezdésnél).

Példa: 
<nowiki>*első szint</nowiki> 
<nowiki>**második szint</nowiki> 
<nowiki>**#harmadik szint</nowiki> 
<nowiki>**#;harmadik szint - tétel</nowiki> 
<nowiki>**#:definíció</nowiki> 

== Előformázott szöveg ==

Ha egy sort szóközzel kezdesz, akkor a sor úgy jelenik meg, ahogy beírtad (rögzített szélességű betűvel). Ezt főleg a programok forráskódja (esetleg algoritmus pszeudokódja) vagy ASCII-art esetén ajánlott használni. Figyelni kell arra, hogy a hosszú sorok nem lesznek automatikusan törve, így azok kilóghatnak az olvasómezőből, megnehezítve az olvasást. Éppen ezért folyószöveget nem szabad szóközzel kezdeni, csak ha a sorokat folyamatosan törjük manuálisan (egy-egy újsorral).

== Hivatkozások ==

A Wikipédia cikkeire belső hivatkozásokkal lehet mutatni (a kék linkek létező cikkeket, a pirosak még nem létezőket jelölnek). A linkekben kerülni kell a ragozott alakokat, azokat a linken kívül, vagy alternatív névként kell írni. Az alternatív nevek hasznosak ragozás esetén (persze nem csak), ilyenkor csak a | karakter utáni név jelenik meg a cikkben. Hasznos trükk a névterek és egyértelműsítő zárójelek gyors eltüntetésére a csővarázs: a szögletes zárójelek közé beírod a cikk teljes nevét, kiteszed utána a | karaktert, s a program automatikusan elvégzi a többit.
Külső (nem a Wikipédia cikkeire mutató) hivatkozásokat is lehet használni, főként forrásmegjelölésre, folyószövegben nem ajánlott a használata. A teljes URL címet (http://...) egy pár szögletes zárójel közé kell tenni, a cím után szóközzel elválasztva alternatív nevet lehet megadni - a cikkben ez jelenik meg kattintható szövegként, nem az URL.

Példa:

<nowiki>[[Wikipédia]]</nowiki> 
<nowiki>[[Wikipédia|Wikipédiát]] - ragozás alternatív névvel</nowiki> 
<nowiki> (a | utáni rész jelenik meg, de a helyes alakra hivatkozik</nowiki> 
<nowiki> [[budai vár]]at - a rag egyesítve lesz a linkkel, viszont</nowiki> 
<nowiki> a helyes alakra mutat</nowiki> 
<nowiki> [[Wikipédia:Homokozó|Homokozó]] csak Homokozó fog megjelenni</nowiki> 
<nowiki> [http://www.google.hu Google]</nowiki> 

== Médiafájlok beszúrása ==

Csak azokat a médiafájlokat (képek, videók, hanganyagok) lehet berakni egy cikkbe, amelyek már fel vannak töltve a magyar Wikipédiára, vagy a Wikimédia Commonsba. Ha szeretnél feltölteni egy fájlt, olvasd el a felküldési útmutatót. Minden fájlnak lehet opcionális beállításokat megadni, ezek különösen képek és videók esetén fontosak (méret, elhelyezkedés, bélyegkép, leírás). Bár a különböző típusú médiafájlokat különböző parancsokkal is be lehet szúrni, ajánlott mindig a Fájl használata, ez minden típus esetén működik. Ha nem akarod megjeleníteni az adott fájlt, csak mutatni rá (belső link), akkor a media: szót kell használni a Fájl helyett.

<nowiki>Egy kép: [[Fájl:Wikipedia.png|Wikipédia - A szabad enciklopédia]]</nowiki>

== Kiemelés ==

Szövegrészeket aposztrófpárok segítségével lehet kiemelni. Ha két pár aposztróf közé kerül a szöveg, dőlt betűs lesz, ha három pár közé vastag betűs, ha öt pár van, vastag és dőlt betűs szöveget kapunk.

<nowiki>''dőlt betű''; '''vastag betű'''; '''''vastag és dőlt betű''''';</nowiki>

Különleges esetekben lehet színkódok segítségével is kiemelni szövegrészeket, de ez erősen ellenjavallt. Ha valamiért mégis szükségesnek ítéled, olvasd el a HTML-színkódok cikket.

== Vitalapra írás ==

Ahhoz, hogy a szócikkek vitalapjaira írni tudunk, '''be kell jelentkezzünk a www.gvkik.hu oldalon''' az olvasójegy számunkkal és a könyvtárban megadott jelszavunkkal. Ha ilyen jelszavunk még nincsen, akkor kérjük írjanak a konyvtar@gvkik.hu címre, vagy kérjék a jelszavuk módosítását a könyvtár regisztrációján.

Ha bejelentkeztünk akkor a Gödöllő Wiki-re kattintsunk. Felül megjelent a vitalap fül.

== Mire valók a vitalapok ==

A vitalap célja annak megbeszélése, hogy a szócikk mit és milyen formában tartalmazzon, milyen tennivalók vannak még vele, milyen problémákat kell megoldani. Használható források és egyéb információk gyűjtésére, konszenzus keresésére vagy a cikk minőségének, megbízhatóságának értékelésére.
Ha jelentősen megváltoztatod a szócikket, és a szerkesztési összefoglalóban nincs hely megmagyarázni, miért tetted, leírhatod a vitalapon egy új szakaszban, amit az összefoglalóban aztán be tudsz linkelni.
A vitalapra helyezhetőek el az olyan jelzések, kategóriák is, amelyek nem a cikk témájához, hanem a Wikipédiához kapcsolódnak (például melyik műhelyhez tartozik, milyen események történtek a cikkel).

==Mire nem valók a vitalapok ==

*Az olyan témáknak, amik nem kifejezetten a szócikkhez kapcsolódnak, jobb helye van máshol:
ha egy megbeszélés egy másik szócikkhez jobban kapcsolódó témára terelődik, érdemesebb annak a vitalapján folytatni. Így annak a szócikknek a szerkesztői is megtalálják majd, és a leírt információk nem vesznek kárba.
*ha egy másik szerkesztő viselkedésével van problémád, azt inkább a vitalapján beszéld meg vele, vagy használd valamelyik vitarendezési eljárást.
*a szócikk tárgyáról szóló vita egyáltalán nem való a Wikipédiába.
*Ha ki akarod nyilvánítani egyetértésedet a szócikkben leírt egyik vagy másik nézőponttal, vagy vitát kezdeni arról, melyiknek van igaza, azt egy fórumon vagy blogon tedd. A szócikkek tartalma ellenőrizhető és megbízható forrásokon alapul, nem a szerkesztők saját okoskodásain. Ahelyett, hogy elkezdenél érvelni egyik vagy másik álláspont mellett, inkább kutass fel jobb forrásokat.

==Hogyan viselkedj a vitalapokon...==

*Tételezz fel jóindulatot: Más szóval tekints úgy a vitapartneredre, mint egy olyan gondolkodni képes, racionális személyre, aki azon igyekszik, hogy pozitívan járuljon hozzá a Wikipédiához – kivéve akkor, hogyha szilárd, objektív bizonyítékaid vannak ennek ellenkezőjéről. Csak az, hogy valaki nem ért veled egyet, még nem elegendő bizonyíték.
*Kommunikálj: A vitalapokon válaszolj azoknak, akik további magyarázatot kérnek a szerkesztéseiddel kapcsolatban. Ne ismételd azt, amit már korábban is írtál.
*Légy tömör: Ha a hozzászólásod több, mint 100 szavas és nem egy pontokba szedett megbeszélés része, akkor lehetőleg rövidítsd le. A hosszú, csapongó hozzászólásak nehéz megérteni, és így nehéz rájuk megfelelően reagálni. Ennek eredményeképp a csapongó hozzászólásokat gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy félreértik.

== Forrás ==
*[http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikip%C3%A9dia:Hogyan_szerkessz_lapokat%3F#Form.C3.A1z.C3.A1si_lehet.C5.91s.C3.A9gek Wikipedia Szerkesztés]

Segítség:Tartalom

2013-05-13T13:01:43Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Mire nem valók a vitalapok */

Segítség:Tartalom

2013-05-13T13:01:35Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Mire valók a vitalapok */

Segítség:Tartalom

2013-05-13T13:01:25Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Vitalapra írás */

Vitalap

2013-05-13T13:00:39Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: Új oldal, tartalma: „== Vitalapra írás == Ahhoz, hogy a szócikkek vitalapjaira írni tudunk, '''be kell jelentkezzünk a www.gvkik.hu oldalon''' az olvasójegy számunkkal és a könyvtár…”

== Vitalapra írás ==

Ahhoz, hogy a szócikkek vitalapjaira írni tudunk, '''be kell jelentkezzünk a www.gvkik.hu oldalon''' az olvasójegy számunkkal és a könyvtárban megadott jelszavunkkal. Ha ilyen jelszavunk még nincsen, akkor kérjük írjanak a konyvtar@gvkik.hu címre, vagy kérjék a jelszavuk módosítását a könyvtár regisztrációján.

Ha bejelentkeztünk akkor a Gödöllő Wiki-re kattintsunk. Felül megjelent a vitalap fül.

== Mire valók a vitalapok ==

A vitalap célja annak megbeszélése, hogy a szócikk mit és milyen formában tartalmazzon, milyen tennivalók vannak még vele, milyen problémákat kell megoldani. Használható források és egyéb információk gyűjtésére, konszenzus keresésére vagy a cikk minőségének, megbízhatóságának értékelésére.
Ha jelentősen megváltoztatod a szócikket, és a szerkesztési összefoglalóban nincs hely megmagyarázni, miért tetted, leírhatod a vitalapon egy új szakaszban, amit az összefoglalóban aztán be tudsz linkelni.
A vitalapra helyezhetőek el az olyan jelzések, kategóriák is, amelyek nem a cikk témájához, hanem a Wikipédiához kapcsolódnak (például melyik műhelyhez tartozik, milyen események történtek a cikkel).

==Mire nem valók a vitalapok ==

*Az olyan témáknak, amik nem kifejezetten a szócikkhez kapcsolódnak, jobb helye van máshol:
ha egy megbeszélés egy másik szócikkhez jobban kapcsolódó témára terelődik, érdemesebb annak a vitalapján folytatni. Így annak a szócikknek a szerkesztői is megtalálják majd, és a leírt információk nem vesznek kárba.
*ha egy másik szerkesztő viselkedésével van problémád, azt inkább a vitalapján beszéld meg vele, vagy használd valamelyik vitarendezési eljárást.
*a szócikk tárgyáról szóló vita egyáltalán nem való a Wikipédiába.
*Ha ki akarod nyilvánítani egyetértésedet a szócikkben leírt egyik vagy másik nézőponttal, vagy vitát kezdeni arról, melyiknek van igaza, azt egy fórumon vagy blogon tedd. A szócikkek tartalma ellenőrizhető és megbízható forrásokon alapul, nem a szerkesztők saját okoskodásain. Ahelyett, hogy elkezdenél érvelni egyik vagy másik álláspont mellett, inkább kutass fel jobb forrásokat.

==Hogyan viselkedj a vitalapokon...==

*Tételezz fel jóindulatot: Más szóval tekints úgy a vitapartneredre, mint egy olyan gondolkodni képes, racionális személyre, aki azon igyekszik, hogy pozitívan járuljon hozzá a Wikipédiához – kivéve akkor, hogyha szilárd, objektív bizonyítékaid vannak ennek ellenkezőjéről. Csak az, hogy valaki nem ért veled egyet, még nem elegendő bizonyíték.
*Kommunikálj: A vitalapokon válaszolj azoknak, akik további magyarázatot kérnek a szerkesztéseiddel kapcsolatban. Ne ismételd azt, amit már korábban is írtál.
*Légy tömör: Ha a hozzászólásod több, mint 100 szavas és nem egy pontokba szedett megbeszélés része, akkor lehetőleg rövidítsd le. A hosszú, csapongó hozzászólásak nehéz megérteni, és így nehéz rájuk megfelelően reagálni. Ennek eredményeképp a csapongó hozzászólásokat gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy félreértik.

== Forrás ==
*[http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikip%C3%A9dia:Hogyan_szerkessz_lapokat%3F#Form.C3.A1z.C3.A1si_lehet.C5.91s.C3.A9gek Wikipedia Szerkesztés]

2013-01-29T09:11:56Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Forrás */

Az '''Állami Méhészeti Gazdaságot''' 1899-ben alapították, nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is egyedülálló intézményként. Megnyitására Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részvételével 1902 június 1-én került sor. A Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet mai Méhtenyésztési és Méhbiológiai osztálya a következő négy intézményből fejlődött ki: Állami Méhészeti Gazdaság, Méhészeti Kutató Állomás, Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet, Állami Méhtenyésztő Állomás.

== Kezdetek ==
[[Kép:meheszet.jpg|thumb|right|150px|]]
Gödöllőn a méhtenyésztés régi eredetű. A méhkasokat az erdőben állították fel, ahol a méhek minden különösebb gondozás nélkül tenyésztek. A Grassalkovich-uradalomnak is volt méhes kertje, melyet a Rákos-patak forrásának közelében rendeztek be. A méhesről a XVIII. században egy német író is megemlékezett. A XIX. század közepén még mindig ezt a területet használták méhesnek, amit egy 1850-es uradalmi térkép is bizonyít, ami a Rákos-patak forrásának környékét „Pazsaki méhes kert”-nek nevezi. Az uradalom méhtenyésztése hasonlóan a jobbágyokéhoz egyszerű volt és kevés hasznot hozott. A 100-170 teli méhkas mellett, szinte mindig volt 70-80 üres is. Ezek azért álltak üresen, mert a méznyeréskor elpusztított méhek helyére befogott új családok alig szaporították a teljes állományt. A jobbágyok méheseiről az adózási összeírásokból is képet kaphatunk. 1741-ben 33, 1744-ben 43, 1760-ban már csak 7 méhcsalád volt jobbágyok birtokában, akik minden méhkas után 6 krajcár adót voltak kötelesek fizetni a földesúrnak.

== Méhészeti Gazdaság alapítása==
[[Kép:meheszet2.jpg|thumb|left|350px|Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság]]
1898 decemberében látott napvilágot a hír, hogy a földművelésügyi miniszter Darányi Ignác minta méhészgazdaságot kíván létrehozni Gödöllőn. Ahogy a helyi lapban fogalmaztak, „…azon czélból, hogy ott a méztermelésre kiválóan alkalmas növényeket rendszeresen termeszszék és innen a termelőket ingyen magvakkal ellásák, másrészt, hogy a méztermelés különféle módozatait a termelőknek bemutassák és főleg, hogy ott a méhészeti vándortanítók gyakorlati képzést nyerjenek”.

A kezdeményezés gyorsan a megvalósulás útjára lépett. A Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaságot 1899-ben alapították. Az alapításában és a helyszín kiválasztásában komoly szerepet játszott Saárossy Kapeller Ferencz a földművelésügyi minisztérium államtitkára is. A gazdaság másik fontos szervezője Kovács Antal országos méhészeti felügyelő volt. Az ígéretnek megfelelően a gazdaság első épületei már 1899-ben álltak. A többi épületet 1900-ban kezdték el építeni. Külön vasúti megállót kapott "Méhészet" névvel.

Az intézmény megnyitására 1902. június elsején, vasárnap került sor. Az avatóünnepség délután fél négykor kezdődött. Az ünnepélyes megnyitóra az ország összes méhészeti egyesülete meghívót kapott. A rendezvényen részt vett az országos méhészeti egyesület is, akik rendkívüli közgyűlést hívtak össze a helyszínen. A közgyűlés tárgya a köszönetnyilvánítás volt a miniszter úr felé, hogy Gödöllőn – nemcsak Európában, hanem a világon egyedülálló – méhészeti mintatanintézetet alapított. A méhésztársadalom mellett az avatáson részt vett Gödöllő színe-java. A Budapestről indult különvonat negyednégykor szabadpályán állt meg a méhészet előtt. A minisztert, és az érkező vendégeket Nick Ede jószágigazgató, a koronauradalom vezetője, és Kapczy Vilmos főszolgabíró mint a gödöllői közigazgatás vezetője fogadta. Avató beszédet báró Ambrózy Béla és Darányi Ignác földművelésügyi miniszter tartott. Ezután Saárossy Kapeller Ferenc vezetése mellett tekintették meg a vendégek a telepet. A megnyitó ünnepet egy délutáni uzsonna követett, melyet Károli Nándor gödöllői szállodás szervírozott. Az uzsonnán a tea, a sör, és hideg felvágottak mellett fogyaszthatóak voltak a gödöllői koronauradalom tejtermékei, borai és a méhészeti telepről származó méztermékek is.

== Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság ==
[[Kép:meheszet3.jpg|thumb|right|350px|Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság]]
1899-ben két épületet húztak fel, melyek közül az egyikben egy szolgálati lakást és egy irodát rendeztek be, emeletére pedig az időszakos hallgatók hálóterme került 20 ággyal. A másik épület földszintjén egy tanműhelyt rendezték be a kaptárkészítéshez szükséges szerszámokkal. Fölötte az emeleten tanterem volt. Ebben az épületben is kialakítottak egy szolgálati lakást. 1901-ben készült el a harmadik épület, melyben egy szolgálati lakás mellett a méhészmunkás – tanulók hálóterme, a könyvtár és egy vendégszoba is helyet kapott. A főépület mögött volt a pince, fölötte a mézraktárral. A nyári tanfolyam hallgatói részére egy faházat is építettek, étkezési célokra berendezve. A gazdaság Gödöllő felöli oldalán három méhest állítottak föl. A főméhest Kovács Antal tervei alapján építették, mely 60 méhcsalád befogadására volt alkalmas. Az épületek mögött további két méhest rendeztek be. A gazdaság főépülete előtti területen dúcokban és egyenként különböző rendszerű kaptárok voltak felállítva. 1912 nyarán újabb építkezések kezdődtek a méhészeti gazdaságban. 3 új lakóházat építettek, hogy ezután 60 fős turnusokban lehessen a tanfolyamokat tartani.

A méhészeti gazdaság területe eredetileg 42 kat. hold volt, melyet 52 majd 64 holdra növeltek. Az intézmény megnyitásáig 17.910 mézelőfát és cserjét ültettek el a területen. A későbbiek során külön vasúti megállót is létesítettek a közelében a könnyebb megközelíthetőség érdekében. A méhcsaládok száma a megnyitáskor 235 volt, mely 1914-re elérte a 394-et. A gazdasági részt méhészeti eszközök és felszerelések sokasága egészítette ki, melyek a későbbi múzeum alapját képezték. Az intézmény könyvtárának alapját a híres szakíró, Sőtér Kálmán könyvgyűjteménye jelentette, mely 1909-ben került a gazdaság tulajdonába. Az Állami Méhészeti Gazdaság feladatai közé tartozott: Jó mézelő növények meghonosítása és szaporítása. A méhtermékek helyes kezelésének, csomagolásának és értékesítésének bemutatása. Új méhészeti eszközök és gépek kipróbálása és véleményezése. Ezek mellett a legfontosabb feladatuknak a hazai viszonyoknak legmegfelelőbb termelési módszer megtalálása és terjesztése volt. Fontos szerepük volt a mézelő növények szaporításában és terjesztésében is. A Méhészeti Gazdaság 1930- tól az akácvirágzás meghosszabbításában ért el jelentős sikereket. 10 holdas akácnevelő telepén úgy válogattak 14 akácváltozatot, hogy soros virágzásukkal 40 naposra nyúljék az akác mézelése.

A Méhészeti Gazdaság vezetői voltak:

*Tóth János
*Kiszely Ede
*Forgách József
*Nagy János
*Valló Árpád
*Bucsi Z. Jenő
*Tihanyi István
*Jancsovits Endre.

Az intézmény igazgatója 1923-tól Gáll Imre volt, aki a járási mezőgazdasági bizottság ügyvezető alelnökeként is működött, emellett a „Méhtenyésztés” című szakfolyóiratot is szerkesztette. Az intézmény megnyitása után megindultak a tanulmányi kirándulások a méhésztársadalom irányából. Elsőként a Komárom megyei Gazdasági Egyesület méhészeti szakosztályának80 tagja kereste fel a gödöllői gazdaságot. Majd őket több egyesület is követte. 1910 augusztusában Budapesten ülésezett az ötvenötödik méhészeti vándorgyűlés. A rendezvény zárásaként a résztvevők meglátogatták a gödöllői méhészgazdaságot. Mintegy 500 magyar, német és osztrák méhész érkezett az intézmény megtekintésére.

=== Feladatai ===

# Az okszerű méhészet gyakorlása és fejlesztése.A hazai viszonyoknak legmegfelelőbb módszer kiemelése és ennek terjesztése. Jó mézelő növények meghonosítása, szaporítása. Útmutatás a méhtermékek helyes kezelésére, csomagolására, értékesítésére. Új méhészeti eszközök és gépek használhatóságának kipróbálása.

# A méhészeti szakoktatás felkarolása, mégpedig: nagyobb méhészeti gazdaságok önálló kezelésére alkalmas méhészmunkások szakszerű kiképzése, időszakos nyári tanfolyamok rendezése.

=== Tanintézet ===
[[Kép:meheszet4.jpg|thumb|right|350px|Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság]]
Fontos részét képezte az intézménynek az oktatás is. Képeztek egyfelől méhészeti szakembereket, több éves tanfolyamokon, de voltak egy hónapos, időszakos nyári kurzusok is. A kétéves tanfolyam szolgált a nagyobb méhészeti gazdaságok önálló kezelésére is alkalmas méhészmunkások szakszerű képzésére. A tanfolyamon megtanulták a felnevelendő növényeknek és a méhtenyésztésnek minél hatékonyabb vezetését, a méhlegelők javításának és fenntartásának módjait, méhkaptárok és segédeszközök készítését, méhtermékek feldolgozásának és értékesítésének különféle módjait.

Az első tanfolyam 1902 szeptemberében kezdődött és 1904 augusztusáig tartott. Eleinte 6 olyan tanulót vettek föl, akik 18. életévüket betöltötték és 35. életévüket nem haladták meg. A későbbi kurzusoknál 16 évre csökkentették a jelentkezéshez szükséges korhatárt. A felvételi kérelmet a földművelésügyi minisztériumhoz kellett benyújtani egy hónappala tanfolyam kezdete előtt, különböző okmányokkal és igazolásokkal együtt. A jelentkezésnél elengedhetetlen volt:

„# keresztlevél (születési bizonyítvány),
# az elemi népiskola négy osztályának elvégzéséről szóló bizonyítvány,
# hiteles bizonyítvány arról, hogy a folyamodó valamely mező-, kert-, szőlő-, vagy erdőgazdaságban mint segédmunkás vagy mint egyéb alkalmazott legalább egy évet gyakorlatilag töltött és használhatóságának s megbízhatóságának tanújelét adta; a földmíves vagy kertimunkás iskolát végzettek előnyben részesülnek,
# azoknak akik szülői gondozás alatt nem állnak, kifogástalan magaviseletükről tanúskodó községi bizonyítványt, azoknak pedig, akik szülői vagy gyámi gondozás alatt állnak, az említett községi bizonyítványon kívül még szüleik, esetleg gyámjuk oly beleegyező nyilatkozatát is kell mellékelniök, mely az illetőnek a tanfolyamra való belépést megengedi,
# csatolandó továbbá az ép, egészséges és munkára edzett testalkatot igazoló orvosi bizonyítvány, a himlőoltási bizonyítvánnyal együtt,
# a hadköteles sorban lévők részéről szükséges annak feltüntetése, hogy a katonai szolgálat teljesítésének ideje a gazdaságban töltendő két év tartalmával nem esik össze.”

Akit felvettek a méhészképző tanfolyamra, az tejes ellátást, szállást, betegség esetén orvosi ellátást és ingyen gyógyszeres kezelést kapott. Az oktatás alatt szükséges könyveket, írószereket, a gyakorlati munkához nélkülözhetetlen eszközöket, szerszámokat a gazdaság biztosította részükre. Minden tanuló 60 korona értékben ruhapénzt is kapott, úgy hogy eddig az összegig, a gazdaság vezetője gondoskodott a szükséges ruházatról. Abban az esetben, ha a tanfolyam ideje alatt a tanuló saját akaratából távozott, az ellátási díjakat a tanulónak, a szülőnek vagy a gyámnak vissza kellett fizetnie. A kétéves méhészképző tanfolyamok 1942-ben szűntek meg. Az addig kiképzett munkások száma 472 volt.

Lelkészek néptanítók, kertészek, vincellérek, erdő és mezőőrök földművesek számára indították a májustól októberig négyhetes időszaki tanfolyamokat. A megnyitási ceremónia után pár nappal 1902. június 15-én már felhívás jelent meg a helyi sajtóban, hogy július hónapban néptanítók számára tartandó tanfolyamot rendeznek.

Az oktatás célja, hogy a résztvevők megismerkedhessenek a méhlegelők létesítésének és fenntartásainak fortélyaival, a kaptárak és a méhészethez szükséges eszközök készítésének módjaival. Minden hónapban más és más csoport számára volt a kurzus elérhető. A földművelőknek május, június, a néptanítóknak és a lelkészeknek július és augusztus, a kertészeknek, vincelléreknek erdő és mezőőröknek szeptemberben hirdettek tanfolyamot. Az oktatáson átlagosan 20 jelentkező vehetett részt. A résztvevők teljes ellátásban részesültek. A jelentkezésüket a tanfolyam kezdete előtt egy hónappal a földművelésügyi minisztériumhoz kellett beadniuk. A tanfolyam ideje alatt délelőttönként a gyakorlati méhészkedést, délutánonként a méhészethez szükséges eszközök elkészítését sajátították el. A tanulók a saját maguk által készített tárgyakat hazavihették.

== Méhészeti Kutató Állomás ==
[[Kép:meheszet5.jpg|thumb|left|300px|Méhészeti Kutató Állomás]]
A Méhészeti Kutató Állomást 1927-ben alapították, vezetését dr. Szabó-Patay Józsefre bízták. Az intézmény a Nemzeti Múzeum állattárában kapott ideiglenesen helyet és eszközöket. Költségét részben a Földművelésügyi Minisztérium, részben államsegélyből az Országos Magyar Méhészeti Egyesület viselte.

A kutató állomás munkaköre a gödöllői gazdasággal szemben inkább tudományos jellegű volt és kiegészítette azt. A Méhészeti Kutató Állomást 1930 tavaszán a Földművelésügyi minisztérium a gödöllői Állami Méhészeti Gazdaság ügykörébe helyezte át. A Gödöllőre kihelyezett laboratóriumban főleg betegségekre gyanús mintákat vizsgáltak. Kutató munkája közül említést érdemel a méh penészgomba-betegségéről és halálfejes lepkékről szóló.

Főbb kutatási célok:

* magyarországi méhek fajtajellegének megállapítása
* magyarországi méhbetegségek meghatározása,
* magyarországi méhbetegségek elterjedésének vizsgálata
* magyarországi méhbetegségek természetrajzának tanulmányozása
* magyarországi méhbetegségek elleni védekezési módok megállapítása
* méhek virágporzó jelentőségének vizsgálata

== Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet ==
[[Kép:meheszet6_.jpg|thumb|right|350px|Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet]]
A Földművelésügyi Minisztérium 1942-ben átszervezte a Méhészeti Gazdaságot. A laboratóriumot önálló kutatóintézetté fejlesztette „Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet” néven, a gazdaságot a kutatóintézetbe olvasztotta, a méhészmunkásképző tanfolyamot pedig megszüntette. Azonban az oktatás nem szűnt meg. 1943-ban továbbképző tanfolyamot indítottak az állami méhészeti felügyelőknek. Emellett méhészeti átképzést is végeztek kertészeti felügyelőknek.

A Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet szervezeti szabályzata a feladatokat négy csoportba osztotta:

# Gyakorlati kísérletek
# Diagnózis és tanácsadás
# Tudományos kutatómunka
# Tanítás

A feladatok megoldására nagy átalakítás indult meg az intézetben. A régi épületeket az új célnak megfelelően átépítették, és új bútorral, műszerekkel látták el.

Az intézet megfigyelőhálózatot szervezett, méhészeti szaklapokban "Gödöllői Hírek" tájékoztatta a méhészeket munkájáról, fejlődésről. "Gödöllői méhészkönyvtár" címmel 1942-ben kiadványsorozatot indított. hivatalosan jóváhagyott tanmeneteket állított össze méhészeti tanfolyamok tartására. Elindította a későn virágzó akácok országos törzskönyvezését, s a fákat számtáblákkal jelölte meg.

A II. világháború alatt az intézmény komoly károkat szenvedett. Méhészete és teljes méhészeti felszerelése megsemmisült. Legnagyobb épülete a benne elhelyezett múzeummal elpusztult. A könyvtárnak is csak a töredéke vészelte át a háborút. A park kerítését elhordták, a méhesek eltűntek, a vízvezeték és a villanyhálózat megsemmisült. 1947-ben kezdtek hozzá az intézmény életre keltéséhez. A romok eltakarítása után internátusi szobákat építettek, kutakat fúrtak, új villanyhálózatot építettek. Majd elkezdődtek újra a továbbképző tanfolyamok, beindult az anyanevelés és eladás, megindult a tudományos munka és újraszerveződött a megfigyelő hálózat..

== Kisállattenyésztési Kutatóintézet ==
[[Kép:meheszet7.jpg|thumb|right|350px|Kisállattenyésztési Kutatóintézet]]
A Méhtenyésztési osztály 1950-ben létesült, amikor a Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézetet átszervezéssel névlegesen megszüntették és az Állattenyésztési Kutatóintézet, majd hamarosan 1952-ben újabb átszervezés eredményeként a Kisállattenyésztési Kutatóintézet része lett. Az osztály megkapta 1954-tõl a csak kb. másfél évig működő Állami Méhtenyésztő Állomás feladatkörét, személyi- és eszközállományának egy részét, az ezekhez szabott költségvetési kerettel együtt.

Az új szervezeti forma eredményeképpen a feladatok az alábbiak szerint bővültek:

* Országos méhegészségügyi felelősi hálózat megszervezése, működtetése és tagjainak oktatása
* A nyúlós költésrothadással fertőzött méhészetek helyszíni ellenőrzése, segítése
* Virágzási hírszolgálat megszervezése a vándorméhészek számára
* Méhanyanevelő telep üzemeltetése Leányfalun, a kísérleti eredmények üzemi kipróbálása

A Méhtenyésztési Osztály folytatta a korábban megkezdett méhbiológiai kutatásokat. A minisztérium által megrendelt kutatási programok keretében az osztály Suhayda Jenő irányításával anyanevelési, tenyésztési, méhlegelő, tartástechnológiai, méhegészségügyi kérdésekkel foglalkozott. Működtette a megfigyelő hálózatot, megteremtette a mai napig élő kapcsolatot az ország méhészeivel, amely a Magyar Rádió rendszeres tájékoztatásaiban nyilvánult meg. Változatlanul foglalkozott a méhbetegségek elleni küzdelemmel és a növényvédőszerekkel kapcsolatos problémák vizsgálatával.Évről-évre számos hazai és külföldi szakmai csoportot fogadott, hogy ismertesse a különböző kutatási területeken elért eredményeit. Több külföldi kutatóintézettel tartott, illetve tart kapcsolatot.

Az 50-es évek elejétől megfogalmazódtak a hazai méh fajtával kapcsolatos igények. Az első vizsgálatok után került sor széles körű morfológiai vizsgálatra az ország 30 méhészetéből származó jellemző hazai méhfajtán. A 60-as évek végére kialakult a petés anyanevelés nagyüzemben történő alkalmazása, melynek színhelye a Leányfalun működő, 1971-ben átadott Európa-hírű méhanyanevelőtelep volt. A 70-es évek közepén kezdődött meg olyan méhtenyésztési szempontok vizsgálata, mint a méhanya fiasítóképessége, az anyanevelés továbbfejlesztése a dajkacsaládokat figyelembe véve. A 80-as évekre kiterjedt a szántóföldi növénykultúrák mézelési és virágportermelési vizsgálata. Az erről szóló eredmények számos magyar és külföldi irodalomban forrásmunkaként szerepelnek. A 90-es évek elején kezdődtek a méhtenyésztés és nemesítés továbbfejlesztését célzó kutatások.

== Gödöllői Méhészeti Gyűjtemény ==

A Méhészeti Gyűjtemény a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet szakgyűjteménye. Az intézet jogelődje az egykori koronauradalmi területen 1897-ben alapított Magyar Királyi Baromfitenyésztő Munkásnőképző Iskola és az 1899-ben létesített Méhészeti Gazdaság. Az évtizedek alatt összegyűjtött régi, valamint a jelenleg használatos méhészeti eszközökből a kutatóintézet 1983-ban nyitotta meg az országban egyedülálló múzeumát.

== Gödöllői szervezetek ==

Gödöllőn több a méhészettel kapcsolatos szervevet is működött. 1932 augusztusában alakult meg Gödöllői székhellyel a Magyar Méztermelők Szövetsége. Tagjainak száma 1933-ban 188, a tagok tulajdonában lévő méhcsaládok száma pedig 5665 volt. A szövetkezet célkitűzései közé tartozott, a méhészek érdekeinek védelme, minőségi méz termelése, a magyar szürke méh kitenyésztése, méhészeti háziipar megteremtése. Telepük az Állami Méhészeti Gazdaság területén volt, irodát a Rudolf utca 6. szám alatt béreltek.

1919-ben alakult meg a Gödöllői Méhészkör, mely 1925-ben vette fel a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gödöllői Járásának Méhészegyesülete nevet. Az egyesület alapítója Nagy Miklós volt, 1933-ban az egyesület elnöki posztját dr. Hegedűs Aladár töltötte be.

== Kovács Antal ==
[[Kép:meheszet8.jpg|thumb|right|300px|Kovács Antal szobrának talapzata]]
Kovács Antal országos méhészeti főfelügyelő, a méhészeti gazdaság egyik alapítója és meghatározó személyisége volt. Emlékére szobrot kívánt állítani a méhészet területén, az intézmény és Gödöllő község lakossága. Ennek érdekében, egy Kovács Antal emlékmű bizottságot hoztak létre, melynek elnöki tisztét Nagy Sándor festőművész látta el. A mellszobor elkészítésével Csikász László gödöllői szobrászművészt bízták meg. Az alkotás bronzba öntését a magyar királyi állami vasutak gépgyárában végezték, 1926 nyarának elején. A szobor leleplezésére augusztus 7-én került sor az országos méhésznap keretén belül. A szobor évtizedeken keresztül háborítatlanul állt a helyén, mára azonban csak a talapzat utal Kovács Antal emlékére. A bronz szobor évekkel ezelőtt eltűnt.

== Forrás ==

*http://www.katki.hu/100eves/meh.html
*http://szolgalat.com/gszolga080904.pdf
*http://szolgalat.com/gszolga080911.pdf
*http://szolgalat.com/gszolga080911.pdf
*Dr. Örsi Pál Zoltán, Lacza Béla, Suschka Alfréd: 75 éves a Kisállattenyésztési Kutatóintézet (Gödöllő, 1972)

[[Kategória:Üzemek]]

Állami Méhészeti Gazdaság

Gergely Gyöngyvér Ildikó*:

Községháza

2012-06-25T09:00:57Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Az épület */

Fájl:Kozseghaza3.jpg

2012-06-25T08:58:18Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*:

Községháza

2012-06-25T08:58:05Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*:

[[Kép:Kozseghaza1.jpg|thumb|right|350px|Községháza]]

== Az épület története ==

1912-1913-ra készült el Gödöllőnek akkori új hivatali épülete, a községháza. A terv azonban sokkal régebben megfogalmazódott a község képviselő-testületének körében.

Már 1900-ban tervezték, hogy a Ferenc József tér és a Váci utca sarkán álló földszintes, a település tulajdonában lévő épület helyére egy díszes emeletes községházát építenek,
melyben az összes gödöllői közhivatal elférne – egy helyen. Úgy vélték, hogy ezzel az ügyintézésre fordított idő lényegesen lerövidülne, de az is szempont volt, hogy a község fényét emelné egy díszes, impozáns épület. A kezdeményezés azonban idővel elhalt.

Az építkezés terve akkor került újra felszínre, mikor 1907-ben a sarkon álló épület a tűz martalékává vált. Az új községháza terveit '''Jánosházy László építészmérnök készítette''', majd később a munkák kivitelezését is ő felügyelte. A sarokház terveit még 1908-ban beadták építési engedélyezésre az építészeti hivatalba. 1909 szeptemberében az ügy még mindig nem nyert elintézést, mert az államépítészeti hivatal a tervben több olyan hibát fedezett fel, ami miatt
visszaküldték az iratokat a községhez. Az új községháza tervei nagyon nehezen mentek át a vármegyei ügyintézésen.

Többször dobták vissza azokat, formai és más hibákra hivatkozva. A késlekedés miatt sokan fejezték ki fölháborodásukat Gödöllőn.
Szerintük a településnek napról napra nőtt a kára a várakozás miatt. A saroktelek értékét kb. 100.000 koronára becsülték, ami évek óta használatlanul hevert. De a romok egy része is csúfította a község főterét. Emellett az építési munka díja és az anyagárak is folyamatosan emelkedtek. Nemcsak a vármegyei ügyintézést bírálták a községben, hanem a községi elöljáróságot is érték támadások. Az építkezéssel kapcsolatban egy szállongó hír terjedt el a településen. Egyesek úgy gondolták, hogy az építkezés azért késik, mert ehhez már a gödöllői homoktéglagyárban készített téglákat akarják fölhasználni. A homoktéglagyár létesítésének az ügye azonban szintén lassan ment át a hivatali ügyintézésen. Mások szerint a késedelem oka az volt, hogy a pótlásokat nem készítette el időben az épület tervezője. 1910 februárjában 3 éves halogatás után hagyta végül jóvá az építkezést – kisebb módosításokkal – a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal. 1910. január 17-én tartott a képviselő-testület ülést, melyen határoztak arról, hogy az új községháza földszintjén építendő lakások helyett is üzlethelyiségeket fognak kialakítani. Ekkor hoztak döntést arról is, hogy a tűzoltó szertárat és az ahhoz kapcsolódó istállót más helyre telepítik át. A településnek nem volt elég pénze az építkezés megvalósításához, így kénytelenek voltak kölcsönt fölvenni, melynek futamidejét 50 évben határozták meg.

== Az építkezés ==
[[Kép:Kozseghaza3.jpg|thumb|left|350px|Községháza]]

A testület az építkezés lebonyolítására nyílt versenytárgyalást írt ki. 1910 szeptemberében bírálta el a testület a tárgyalásra beérkezett ajánlatokat. A pályázatra 10 ajánlat érkezett, de ezek közül csak három volt, ami a teljes építkezést vállalta. Lizics és Polacsek eperjesi vállalkozók 282.741, Persler Kálmán és Dinnyés János 278.619, Maján János és társa kiskunhalasi vállalkozók 257.567 koronás ajánlatot tettek. A többi vállalkozó csak részmunkák elvégzését vállalta, mint például a festés, vízvezeték-szerelés, villanyszerelés vagy a bádogos munka. A három beérkezett
pályázat közt meglehetősen nagy árkülönbségek voltak. Az államépítészeti hivatal egy főmérnököt küldött ki az ajánlatok átvizsgálására, aki a község által delegált bizottsággal együtt a legolcsóbb ajánlat elfogadását javasolta. A közgyűlés azonban vonakodott a döntéstől, így októberben csak azt állapították meg, hogy a kiskunhalasi ajánlat a legkedvezőbb. De mivel sokan aggályoskodtak a kivitelezővel szemben, így nem hozták meg a végleges döntést.
Ehelyett arról határoztak, hogy meg kell vizsgálni az ajánlattevő megbízhatóságát. A következő ülésre már beérkeztek a vállalkozóról kapott pozitív információk. Ekkor azonban a testületi tagok az építkezésnél felhasználandó anyagok minősége iránt emelték fel a hangjukat, mert az ajánlatban nem szerepelt, hogy honnan akarja az építtető az alapanyagokat, különösen a téglát beszerezni. Végül nagy huzavona után, október végén a képviselő-testület elfogadta a kiskunhalasi Maján János ajánlatát. Az épület befejezésének időpontját 1911 októberéről 1912 július elsejére
módosították. A vízvezeték-szerelési munkálatokkal Neumann János budapesti vállalkozót bízták meg. Az építkezés során az összes villanyszerelési munkát a Ganz Villamossági Rt. végezte el.
Az építkezés helyszínét a vállalkozó 1911 áprilisában vette át, és azonnal hozzákezdett az előkészületi munkálatokhoz.
Az építkezés időtartama alatt két előre nem látható tényező volt, ami jelentősen hátráltatta a munkálatokat. Az egyik a téglák beszerzése – ami folyamatos problémákat szült –, a másik a kőművesek sztrájkja volt. 1911 júniusában léptek sztrájkba a kőművesek. Kijelentették, hogy addig nem hajlandóak dolgozni, míg a munkáltatójuk alá nem írja a követeléseiket. Ez a leállás komoly problémát jelentett a vállalkozónak, mivel az építkezésen a kőművesek voltak a legnagyobb számban, esetenként 15-en is dolgoztak a falakon. Csak a következő hónapban sikerült megállapodást
kötniük a feleknek, így 5 hét szünet után újra elindulhatott a munka. A sztrájk és az alapanyag-ellátás akadozása miatt a vállalkozó kérvényezte az átadás későbbi időpontra történő halasztását. Az építést felügyelő bizottság az átadás időpontját 1912. augusztus 1-jére helyezte át. Azonban a megadott határidőre nem fejeződtek be a munkálatok. A vízvezeték- és a villanyszereléssel csak őszre lettek kész a munkások. Az építkezés időtartam alatt egy szomorú momentum is történt. 1912-ben hosszas betegség után elhunyt Jánosházy László. Az építkezés további vezetését Dvoracsek József építész vette át, aki korábban is sokszor helyettesítette a beteg Jánosházy Lászlót.
Az 1910-es kiegészítő tervek szerint az épület pincéje a Váci utcai kapubejárótól a Ferenc József téri nagykapuig tartott.

== Az épület ==

Szinte minden üzlethelységhez tartozott pince. Emellett az alagsorban kapott helyet a községi fa- és szénpince, de ide került a lomtár is. A földszinten a két kocsibejáró mellett a Váci utca felől 11, a Ferenc József tér felől 4 üzlethelyiséget
alakítottak ki. A tér és az utca sarkán egy nagyobb méretű üzletet terveztek, melyhez raktárhelység is kapcsolódott.
A tér felől megközelíthető kocsibejáró jobb oldaláról nyílt a rendőrség számára kialakított rész, ahol az
irodai helységek mellett a zárkák is helyet kaptak. A kapubejáró jobb oldalán volt a lépcsőház, ami az emeletre vezetett.
Az udvarban kb. 20 bolthelységet alakítottak ki, de itt kapott helyet az illemhelyiség, a házmesteri lakás és az udvar
hátsó részén az emeleti lakásokhoz vezető lépcsőház is. Az emeletet az épületnek csak az utcafront felé eső részén
tervezek. A Váci utcai oldalon, az udvari lépcsőházon keresztül vezetett az út az emeleten kialakított polgári lakások
felé. Az egyik 5 szobás, a másik pedig 3 szobás lakás volt. Mindkettőhöz tartozott előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra és cselédszoba.
A tér és az utca sarkán, az emeleten alakították ki a nagyméretű gyűléstermet. Ez más rendezvények lebonyolítására is kiválóan alkalmas volt. A Ferenc József tér felöli oldalon kapott helyet egy tanácsterem, a bírói- és a főjegyzői iroda. Az emeleten a rendőrség fölött, hivatali helyiségek voltak. Az épülethez külön artézi kutat is fúrtak. Ebből a vizet egy nagy űrtartalmú medencébe szivattyúzták át.Ahogy haladt az építkezés, úgy egyre többen érdeklődtek az épületben kialakított üzlethelyiségek iránt. A fogyasztási szövetkezet a sarokházban 10 éves szerződéssel 3 üzlethelységet kért bérbe. Az emeleten kialakított lakásokra is voltak már jelentkezők.

A közgyűlés ekkor még nem hozott határozatot, hanem egy bizottságot küldött ki a helyszínre a bérek megállapítása végett. 1911 őszén egy budapesti filmszínház vállalat is ajánlatot tett, hogy az épület váci utcai frontján 8 üzlethelységet bérelne ki 10 évre. Itt egy állandó mozgóképszínházat rendeznének be. Az új községháza üzleteinek bérleti jogát 1912 januárjában árverésre bocsátották. Sok ajánlat érkezett, melyeknek jelentős része nem gödöllői volt. Úgy tervezték, hogy az üzletek akár márciusban meg is nyílhatnának. Gödöllő község képviselőtestülete 1912. február 5-én tartott testületi ülésen foglalkozott az építés alatt álló sarokházban lévő üzletek bérleti jogával.

A testület a mozi céljára lefoglalt 8 üzlet 4000 koronás bérletét, a gödöllői fogyasztási szövetkezet által igényelt 3 üzlethelység 3000 koronás bérleti díját és még két magánvállalkozó árajánlatát fogadta el. A többi ajánlatot visszautasította, az üzletek értékesítésével pedig az elöljáróságot bízta meg a testület. Ahogy haladt az építkezés, úgy adták át az üzlethelységeket a bérlőknek. 1912 szeptemberében már sok üzletet berendezek a tulajdonosok. Az egyik helységben nyílt meg szeptember 2-án Madame Grette „kalapdivatterme”, melyet a korabeli sajtó a legmodernebbnek, budapesti mércével mérve is előkelő üzletnek tartott. Ősz végére szinte minden üzlet megnyitott az új községházában. Ekkor merült föl a kérdés, hogy mi az épület házszáma, mivel a saroképületnek van kapuja a Váci utca felé, de ugyanígy a Ferenc József tér felé is.

Számot azonban egyik oldalról sem kapott, ami leginkább a bolttulajdonosokat zavarta. Októberben megnyílt a fogyasztási szövetkezet által bérelt, Ferenc József tér és Váci utca sarkán létesített élelmiszerbolt is. A sajtóban külön cikk foglalkozott a boltban kapható élelmiszerek változatosságáról. Az üzletek bérleti díja 250 és 500 korona közt mozgott, attól függően, hogy azok mekkorák voltak és, hogy hol helyezkedtek el az épületen belül. Az üzlethelységek éves bérleti díjából befolyó összeg szinte megegyezett az építkezésre felvett kölcsön törlesztő részletével. Ez igen gazdaságos volt a település költségvetése számára.A közgyűlés 1912 augusztusában felhatalmazást kívánt adni az elöljáróságnak, hogy az új épülethez szükséges bútorokat minél előbb beszerezhesse. A vásárlásra 3000 koronát szántak. Azonban a képviselők egy része megfellebbezte a döntést azzal a kifogással, hogy előbb várják meg az új épületbe költözést, majd ezután határozzák meg, hogy milyen bútorokra van szükség. Az ügy, a vármegyei közgyűlés elé került, ahol a fellebbezést elutasították. Így elhárult az akadály a bútorvásárlás elől. A község képviselő
tagjai 1912 novemberében járták be az épület 12 hivatali helységét, hogy megállapítsák, milyen bútorokra lesz szükség.
1912 szeptemberében – még a régi bútorok közt – tartotta a közgyűlés az első ülését az új községháza nagytermében.

Ádám Ferencz községi bíró, elnök kérte a tagokat, hogy az új helyen új szokások is lépjenek életbe. Eszerint
a felszólalók ne vágjanak egymás szavába, hanem előre jelentkezzenek szólásra és indítványaikat a gyűlés végén tegyék
meg. Az épület felülvizsgálatát 1912. szeptember 9-én kezdte el Pischinger Gyula műszaki tanácsos és Gesztessy
Mihály főmérnök. A felülvizsgálat eredményét 1913 áprilisában nyújtották a községi közgyűlés elé, melyben
megállapították, hogy a szemmel látható munkálatok rendben vannak. Kisebb hiányok voltak, de ezek kijavítására a
vállalkotó június végéig tett ígéretet. Az elvégzett munkákra egy év jótállást vállaltak, az építésben részt vevő cégek.
Az 1913-as báli szezon jelentős részét, már az új községháza nagytermében rendezték. Február első három napján
három, egyaránt nagysikerű mulatság zajlott az új épületben. Az első a nőegyleti bál volt február 1-jén. Ezt követte a
Polgári bál február 2-án. Majd végül a Gazda-bál zárta a sort február 3-án. Az új hely kiválóan alkalmas volt az ilyen rendezvények lebonyolítására. Problémát csak a Polgári bál jelentett, mert erre a rendezvényre akkora volt az érdeklődés, hogy a résztvevők alig fértek el a táncteremmé átalakított nagyteremben. Azonban nem mindenki volt olyan szerencsés, hogy itt rendezhessen társas összejövetelt. 1913 márciusában a „Gödöllői III. Parczellai Jótékony Czélú Asztaltársaság” kívánt
táncmulatságot rendezni a községi tanácsteremben. A terem használatára engedélyt kaptak, de ezt később a terem plafonjának közveszélyességére hivatkozva visszavonták. A mulattságot végül Dinnyár János vendéglőjében tartották meg.

Az 1960-as években a földszintes udvari szárnyakat egy lapostetős emelettel megemelték. Később Járási bíróság, majd járási hivatal, a földszintjén kisebb üzletek, kávéház és népbolt volt
az épületben. Kiürítése előtt utoljára pártok irodái voltak az épületben, az udvarban pedig szeretetkonyha működött. A volt községházát az önkormányzat 1994-ben helyi védettségű építészeti értékké nyilvánította, 2005 novemberében ideiglenesen, majd 2006 elején a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal véglegesen műemlékké nyilvánította az épületet, amelyben a felújítást követően 2008. februárjában nyitotta meg kapuját az Erzsébet királyné Szálloda, valamint a kávézó és az étterem. A Szabadság tér felőli teraszrész nyáron kellemes színfoltja a belvárosnak.
[[Kép:Kozseghaza2.jpg|thumb|right|350px|Erzsébet Királyné Szálloda]]
== Jelen ==

A szépen felújított egykori Községháza ma hotelként működik. Az egyemeletes, belső udvaros saroképület hangsúlyos sarkhorizontjával, a nyeregtetőn lemezfedésű hagymakupolával a városközpont büszkesége. Két hatalmas, félköríves emeleti ablaka fölött a felújítás után is felfedezhetők a csüngő, szecessziós füzérdíszek.

== Erzsébet Királyné Szálloda ==
Cím: Dózsa György út 2.

Tervező: Jánosházi László 1912.

GPS Koordináta: 47.35560 19.20507

Nyitva tartás: a szálloda állandóan nyitva tart.

2012-06-25T08:49:59Z

Gergely Gyöngyvér Ildikó*: /* Az épület */

[[Kép:Kozseghaza1.jpg|thumb|right|350px|Községháza]]

== Az épület története ==

1912-1913-ra készült el Gödöllőnek akkori új hivatali épülete, a községháza. A terv azonban sokkal régebben megfogalmazódott a község képviselő-testületének körében.

Már 1900-ban tervezték, hogy a Ferenc József tér és a Váci utca sarkán álló földszintes, a település tulajdonában lévő épület helyére egy díszes emeletes községházát építenek,
melyben az összes gödöllői közhivatal elférne – egy helyen. Úgy vélték, hogy ezzel az ügyintézésre fordított idő lényegesen lerövidülne, de az is szempont volt, hogy a község fényét emelné egy díszes, impozáns épület. A kezdeményezés azonban idővel elhalt.

Az építkezés terve akkor került újra felszínre, mikor 1907-ben a sarkon álló épület a tűz martalékává vált. Az új községháza terveit '''Jánosházy László építészmérnök készítette''', majd később a munkák kivitelezését is ő felügyelte. A sarokház terveit még 1908-ban beadták építési engedélyezésre az építészeti hivatalba. 1909 szeptemberében az ügy még mindig nem nyert elintézést, mert az államépítészeti hivatal a tervben több olyan hibát fedezett fel, ami miatt
visszaküldték az iratokat a községhez. Az új községháza tervei nagyon nehezen mentek át a vármegyei ügyintézésen.

Többször dobták vissza azokat, formai és más hibákra hivatkozva. A késlekedés miatt sokan fejezték ki fölháborodásukat Gödöllőn.
Szerintük a településnek napról napra nőtt a kára a várakozás miatt. A saroktelek értékét kb. 100.000 koronára becsülték, ami évek óta használatlanul hevert. De a romok egy része is csúfította a község főterét. Emellett az építési munka díja és az anyagárak is folyamatosan emelkedtek. Nemcsak a vármegyei ügyintézést bírálták a községben, hanem a községi elöljáróságot is érték támadások. Az építkezéssel kapcsolatban egy szállongó hír terjedt el a településen. Egyesek úgy gondolták, hogy az építkezés azért késik, mert ehhez már a gödöllői homoktéglagyárban készített téglákat akarják fölhasználni. A homoktéglagyár létesítésének az ügye azonban szintén lassan ment át a hivatali ügyintézésen. Mások szerint a késedelem oka az volt, hogy a pótlásokat nem készítette el időben az épület tervezője. 1910 februárjában 3 éves halogatás után hagyta végül jóvá az építkezést – kisebb módosításokkal – a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal. 1910. január 17-én tartott a képviselő-testület ülést, melyen határoztak arról, hogy az új községháza földszintjén építendő lakások helyett is üzlethelyiségeket fognak kialakítani. Ekkor hoztak döntést arról is, hogy a tűzoltó szertárat és az ahhoz kapcsolódó istállót más helyre telepítik át. A településnek nem volt elég pénze az építkezés megvalósításához, így kénytelenek voltak kölcsönt fölvenni, melynek futamidejét 50 évben határozták meg.

== Az építkezés ==

A testület az építkezés lebonyolítására nyílt versenytárgyalást írt ki. 1910 szeptemberében bírálta el a testület a tárgyalásra beérkezett ajánlatokat. A pályázatra 10 ajánlat érkezett, de ezek közül csak három volt, ami a teljes építkezést vállalta. Lizics és Polacsek eperjesi vállalkozók 282.741, Persler Kálmán és Dinnyés János 278.619, Maján János és társa kiskunhalasi vállalkozók 257.567 koronás ajánlatot tettek. A többi vállalkozó csak részmunkák elvégzését vállalta, mint például a festés, vízvezeték-szerelés, villanyszerelés vagy a bádogos munka. A három beérkezett
pályázat közt meglehetősen nagy árkülönbségek voltak. Az államépítészeti hivatal egy főmérnököt küldött ki az ajánlatok átvizsgálására, aki a község által delegált bizottsággal együtt a legolcsóbb ajánlat elfogadását javasolta. A közgyűlés azonban vonakodott a döntéstől, így októberben csak azt állapították meg, hogy a kiskunhalasi ajánlat a legkedvezőbb. De mivel sokan aggályoskodtak a kivitelezővel szemben, így nem hozták meg a végleges döntést.
Ehelyett arról határoztak, hogy meg kell vizsgálni az ajánlattevő megbízhatóságát. A következő ülésre már beérkeztek a vállalkozóról kapott pozitív információk. Ekkor azonban a testületi tagok az építkezésnél felhasználandó anyagok minősége iránt emelték fel a hangjukat, mert az ajánlatban nem szerepelt, hogy honnan akarja az építtető az alapanyagokat, különösen a téglát beszerezni. Végül nagy huzavona után, október végén a képviselő-testület elfogadta a kiskunhalasi Maján János ajánlatát. Az épület befejezésének időpontját 1911 októberéről 1912 július elsejére
módosították. A vízvezeték-szerelési munkálatokkal Neumann János budapesti vállalkozót bízták meg. Az építkezés során az összes villanyszerelési munkát a Ganz Villamossági Rt. végezte el.
Az építkezés helyszínét a vállalkozó 1911 áprilisában vette át, és azonnal hozzákezdett az előkészületi munkálatokhoz.
Az építkezés időtartama alatt két előre nem látható tényező volt, ami jelentősen hátráltatta a munkálatokat. Az egyik a téglák beszerzése – ami folyamatos problémákat szült –, a másik a kőművesek sztrájkja volt. 1911 júniusában léptek sztrájkba a kőművesek. Kijelentették, hogy addig nem hajlandóak dolgozni, míg a munkáltatójuk alá nem írja a követeléseiket. Ez a leállás komoly problémát jelentett a vállalkozónak, mivel az építkezésen a kőművesek voltak a legnagyobb számban, esetenként 15-en is dolgoztak a falakon. Csak a következő hónapban sikerült megállapodást
kötniük a feleknek, így 5 hét szünet után újra elindulhatott a munka. A sztrájk és az alapanyag-ellátás akadozása miatt a vállalkozó kérvényezte az átadás későbbi időpontra történő halasztását. Az építést felügyelő bizottság az átadás időpontját 1912. augusztus 1-jére helyezte át. Azonban a megadott határidőre nem fejeződtek be a munkálatok. A vízvezeték- és a villanyszereléssel csak őszre lettek kész a munkások. Az építkezés időtartam alatt egy szomorú momentum is történt. 1912-ben hosszas betegség után elhunyt Jánosházy László. Az építkezés további vezetését Dvoracsek József építész vette át, aki korábban is sokszor helyettesítette a beteg Jánosházy Lászlót.
Az 1910-es kiegészítő tervek szerint az épület pincéje a Váci utcai kapubejárótól a Ferenc József téri nagykapuig tartott.

== Az épület ==

Szinte minden üzlethelységhez tartozott pince. Emellett az alagsorban kapott helyet a községi fa- és szénpince, de ide került a lomtár is. A földszinten a két kocsibejáró mellett a Váci utca felől 11, a Ferenc József tér felől 4 üzlethelyiséget
alakítottak ki. A tér és az utca sarkán egy nagyobb méretű üzletet terveztek, melyhez raktárhelység is kapcsolódott.
A tér felől megközelíthető kocsibejáró jobb oldaláról nyílt a rendőrség számára kialakított rész, ahol az
irodai helységek mellett a zárkák is helyet kaptak. A kapubejáró jobb oldalán volt a lépcsőház, ami az emeletre vezetett.
Az udvarban kb. 20 bolthelységet alakítottak ki, de itt kapott helyet az illemhelyiség, a házmesteri lakás és az udvar
hátsó részén az emeleti lakásokhoz vezető lépcsőház is. Az emeletet az épületnek csak az utcafront felé eső részén
tervezek. A Váci utcai oldalon, az udvari lépcsőházon keresztül vezetett az út az emeleten kialakított polgári lakások
felé. Az egyik 5 szobás, a másik pedig 3 szobás lakás volt. Mindkettőhöz tartozott előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra és cselédszoba.
A tér és az utca sarkán, az emeleten alakították ki a nagyméretű gyűléstermet. Ez más rendezvények lebonyolítására is kiválóan alkalmas volt. A Ferenc József tér felöli oldalon kapott helyet egy tanácsterem, a bírói- és a főjegyzői iroda. Az emeleten a rendőrség fölött, hivatali helyiségek voltak. Az épülethez külön artézi kutat is fúrtak. Ebből a vizet egy nagy űrtartalmú medencébe szivattyúzták át.Ahogy haladt az építkezés, úgy egyre többen érdeklődtek az épületben kialakított üzlethelyiségek iránt. A fogyasztási szövetkezet a sarokházban 10 éves szerződéssel 3 üzlethelységet kért bérbe. Az emeleten kialakított lakásokra is voltak már jelentkezők.

A közgyűlés ekkor még nem hozott határozatot, hanem egy bizottságot küldött ki a helyszínre a bérek megállapítása végett. 1911 őszén egy budapesti filmszínház vállalat is ajánlatot tett, hogy az épület váci utcai frontján 8 üzlethelységet bérelne ki 10 évre. Itt egy állandó mozgóképszínházat rendeznének be. Az új községháza üzleteinek bérleti jogát 1912 januárjában árverésre bocsátották. Sok ajánlat érkezett, melyeknek jelentős része nem gödöllői volt. Úgy tervezték, hogy az üzletek akár márciusban meg is nyílhatnának. Gödöllő község képviselőtestülete 1912. február 5-én tartott testületi ülésen foglalkozott az építés alatt álló sarokházban lévő üzletek bérleti jogával.

A testület a mozi céljára lefoglalt 8 üzlet 4000 koronás bérletét, a gödöllői fogyasztási szövetkezet által igényelt 3 üzlethelység 3000 koronás bérleti díját és még két magánvállalkozó árajánlatát fogadta el. A többi ajánlatot visszautasította, az üzletek értékesítésével pedig az elöljáróságot bízta meg a testület. Ahogy haladt az építkezés, úgy adták át az üzlethelységeket a bérlőknek. 1912 szeptemberében már sok üzletet berendezek a tulajdonosok. Az egyik helységben nyílt meg szeptember 2-án Madame Grette „kalapdivatterme”, melyet a korabeli sajtó a legmodernebbnek, budapesti mércével mérve is előkelő üzletnek tartott. Ősz végére szinte minden üzlet megnyitott az új községházában. Ekkor merült föl a kérdés, hogy mi az épület házszáma, mivel a saroképületnek van kapuja a Váci utca felé, de ugyanígy a Ferenc József tér felé is.

Számot azonban egyik oldalról sem kapott, ami leginkább a bolttulajdonosokat zavarta. Októberben megnyílt a fogyasztási szövetkezet által bérelt, Ferenc József tér és Váci utca sarkán létesített élelmiszerbolt is. A sajtóban külön cikk foglalkozott a boltban kapható élelmiszerek változatosságáról. Az üzletek bérleti díja 250 és 500 korona közt mozgott, attól függően, hogy azok mekkorák voltak és, hogy hol helyezkedtek el az épületen belül. Az üzlethelységek éves bérleti díjából befolyó összeg szinte megegyezett az építkezésre felvett kölcsön törlesztő részletével. Ez igen gazdaságos volt a település költségvetése számára.A közgyűlés 1912 augusztusában felhatalmazást kívánt adni az elöljáróságnak, hogy az új épülethez szükséges bútorokat minél előbb beszerezhesse. A vásárlásra 3000 koronát szántak. Azonban a képviselők egy része megfellebbezte a döntést azzal a kifogással, hogy előbb várják meg az új épületbe költözést, majd ezután határozzák meg, hogy milyen bútorokra van szükség. Az ügy, a vármegyei közgyűlés elé került, ahol a fellebbezést elutasították. Így elhárult az akadály a bútorvásárlás elől. A község képviselő
tagjai 1912 novemberében járták be az épület 12 hivatali helységét, hogy megállapítsák, milyen bútorokra lesz szükség.
1912 szeptemberében – még a régi bútorok közt – tartotta a közgyűlés az első ülését az új községháza nagytermében.

Ádám Ferencz községi bíró, elnök kérte a tagokat, hogy az új helyen új szokások is lépjenek életbe. Eszerint
a felszólalók ne vágjanak egymás szavába, hanem előre jelentkezzenek szólásra és indítványaikat a gyűlés végén tegyék
meg. Az épület felülvizsgálatát 1912. szeptember 9-én kezdte el Pischinger Gyula műszaki tanácsos és Gesztessy
Mihály főmérnök. A felülvizsgálat eredményét 1913 áprilisában nyújtották a községi közgyűlés elé, melyben
megállapították, hogy a szemmel látható munkálatok rendben vannak. Kisebb hiányok voltak, de ezek kijavítására a
vállalkotó június végéig tett ígéretet. Az elvégzett munkákra egy év jótállást vállaltak, az építésben részt vevő cégek.
Az 1913-as báli szezon jelentős részét, már az új községháza nagytermében rendezték. Február első három napján
három, egyaránt nagysikerű mulatság zajlott az új épületben. Az első a nőegyleti bál volt február 1-jén. Ezt követte a
Polgári bál február 2-án. Majd végül a Gazda-bál zárta a sort február 3-án. Az új hely kiválóan alkalmas volt az ilyen rendezvények lebonyolítására. Problémát csak a Polgári bál jelentett, mert erre a rendezvényre akkora volt az érdeklődés, hogy a résztvevők alig fértek el a táncteremmé átalakított nagyteremben. Azonban nem mindenki volt olyan szerencsés, hogy itt rendezhessen társas összejövetelt. 1913 márciusában a „Gödöllői III. Parczellai Jótékony Czélú Asztaltársaság” kívánt
táncmulatságot rendezni a községi tanácsteremben. A terem használatára engedélyt kaptak, de ezt később a terem plafonjának közveszélyességére hivatkozva visszavonták. A mulattságot végül Dinnyár János vendéglőjében tartották meg.

Az 1960-as években a földszintes udvari szárnyakat egy lapostetős emelettel megemelték. Később Járási bíróság, majd járási hivatal, a földszintjén kisebb üzletek, kávéház és népbolt volt
az épületben. Kiürítése előtt utoljára pártok irodái voltak az épületben, az udvarban pedig szeretetkonyha működött. A volt községházát az önkormányzat 1994-ben helyi védettségű építészeti értékké nyilvánította, 2005 novemberében ideiglenesen, majd 2006 elején a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal véglegesen műemlékké nyilvánította az épületet, amelyben a felújítást követően 2008. februárjában nyitotta meg kapuját az Erzsébet királyné Szálloda, valamint a kávézó és az étterem. A Szabadság tér felőli teraszrész nyáron kellemes színfoltja a belvárosnak.

== Jelen ==

A szépen felújított egykori Községháza ma hotelként működik. Az egyemeletes, belső udvaros saroképület hangsúlyos sarkhorizontjával, a nyeregtetőn lemezfedésű hagymakupolával a városközpont büszkesége. Két hatalmas, félköríves emeleti ablaka fölött a felújítás után is felfedezhetők a csüngő, szecessziós füzérdíszek.

== Erzsébet Királyné Szálloda ==
Cím: Dózsa György út 2.
Tervező: Jánosházi László 1912.
GPS Koordináta: 47.35560 19.20507
Nyitva tartás: a szálloda állandóan nyitva tart.