Üde tisztaság, ártatlanság, érintetlenség és felnőtt viselkedés... El tudjuk képzelni együtt egy időben, egy személyben? Ismerjük: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek..." Ismerjük, de félek, kevesen értjük, tudjuk a jelentését, mértékét, igazát ennek a krisztusi mondatnak. (Hogy most csak erről az egyről essen szó a nagyobb zavarok elkerülése végett.) Krulik Zoltán már sejt valamit....
Egy felnőtt ember írt gyereklemezt, de nem bújt ki saját bőréből, hiszen az ember ilyet nem tud. Egy felnőtt férfi idézi fel emlékeit, gyermek-önmagát, gyermekeit, kik benne élnek; a gyermek pedig csodálkozva és félve figyel, még előítéletek nélkül, meglepődve. Színek, hangulatok, gesztusok, remények, félelmek és szépségek jelennek meg. Mindez "csak" kaland, izgalmas játék, úton levés valahonnan valahová. A felelősségtudat az életképek valós tartalma mögött alakul. (Kosztolányi sem tudta, hogy meg fogja írni a Számadás kötetet, de már Kosztolányi volt, ha még gyereknek is álcázta magát.) A lemez nemcsak akusztikailag hat ránk: a zeneiségen túl az egész élet gazdag emlékezete szólal meg. Szindbád, a fonó, a kisteknőc, a malom, a Balaton, Kisőrpuszta, Salföld és a búcsúk mind az öröm, a boldogság felidézői, persze - mint minden felnőtt tudja - ez együtt jár a bánat, a félelem vállalásával. A számadásra pedig még bőven van idő, éppen ezért biztosan meg fog születni. A lemez - kimondatlanul is - valahonnan valahová tart. Ha meghallgatjuk, megfogalmazódik az irány, hiszen művészi szépségét zeneisége adja, de a teljes élményt a hangzássál együtt az érzelmileg telített tartalom hordozza.
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!