(Simindis kundzuli)
Rendezte: George Ovashvili
feliratos, német-francia-cseh-kazahsztáni-magyar dráma, 100 perc, 2014
Az Inguri folyó természetes határt képez Grúzia és a vitatott státuszú Abházia között. 
Tavasszal termékeny földet hoz magával a Kaukázusból a síkságra, sok kis szigetet teremtve útközben a folyómederben, senkiföldjének számító apró föld-darabokat. A történet kezdetén egy idős abház parasztember veti meg a lábát az egyik szigeten. Kunyhót épít tizenéves lányunokájával, és felszántják a földet, hogy kukoricát termesszenek rajta. A film legszembeötlőbb vonása a kevés párbeszéd; ehelyett Ragályi Elemér gyönyörű képei mesélik el a példázatnak beillő történetet. Lassan indul a Kukorica-sziget, de ahogy a kukorica nő (párhuzamosan a kislánnyal), az események is felgyorsulnak. A film megszívlelendő tanulsága, hogy a grúz, abház és orosz szavak csak bajt hoznak: - felfedik a szereplők nemzetiségét, ami egyet jelenthet a halállal -; felesleges gátakat húznak az emberek közé, pedig az ellentétek teljesen értelmetlenek.
A grúz parlament Ovashvili filmjét hazaárulónak titulálta. A vádaskodást az válthatta ki, hogy a Kukoricasziget a politikai konfliktus kívülállóit teszi meg hősökké és nem a harcolókat; nem foglal állást sem grúz, sem orosz oldalon.
Előzetes
