olvasmányos, fordulatos, nemzedékeken átívelõ történet. A család elsõszülött fiai írják le gondolataikat és tapasztalataikat, okulásul a következõ generációk számára. Nem a történelmi események állnak a középpontban, hanem az egyes emberi sorsok. Nyelvezete is élvezetes, az adott kornak megfelelõ szavakat, kifejezéseket használ az író. Ez eleinte nehézkessé teszi az olvasást, de ha rákap az ember, élvezettel fedezi fel a régi, de mégis annyira kifejezõ szavakat. A magyar nyelvnél nincs szebb!

Nem lennék a fõhõs (egyik sem), mert a történelmi és magánéleti viharok igencsak megtépázták az elsõszülötteket. A háborúk viszontagságai, a hitük miatti üldöztetés határozta meg életüket. Hiába rendelkeztek azzal a csodás képességgel, hogy látták a múltat és a jövõbe is bepillantást nyerhettek, befolyásolni mégsem tudták azt.

aki szereti a családhistóriákat. Magyarország is egy „olvasztótégely”, sok népcsoport, sok vallás él egymás mellett, hol háborúban, hol békében. Bármelyikünk családi története lehetne hasonló. Arra ösztönöz, hogy beszélgessünk a még élõ idõs rokonainkkal, hogy saját családunk történetével jobban megismerkedjünk.

Annak nem ajánlom, aki felszínes, könnyed olvasmányra számít. Aki Vámos Miklós stílusát nem szereti. Az elsõ fejezetek nehezebben olvasható nyelvezete is elrettenthet sokakat. Aki nem kedveli az olyan regényeket, ahol az eseményeket férfi szemszögbõl láttatják, hiszen az elsõszülött fiúk vezetik az apák könyvét.