"Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelõszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerõse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhetõ állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, fõzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttõl. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szûk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erõsen befolyásoló szakaszát."