SZőCS HENRIETTE: ŐSKéPCSARNOK
"Ülnek a tornácon, két férfi, egy fiatal meg egy öreg. Mire jó egy vénember, miért kellett átélni háborút, zsidóüldözést, kivándorlást, kommunista diktatúrát, szibériai fogságot, ha a végén úgyis megöregszünk, csupán porfogóvá válunk? Olyanok ezek a novellák, mint amikor az ember odakucorodik a nagyanyja mellé, ölébe veszi a családi fényképalbumot, és meghallgatja az ükanyja vagy a szépapja drámáját. Aztán ezekből a sorsokból lassan kialakul a saját története – dafke."
Tolle, lege / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
a rövid történetek a fejezetcímekben is jelzett évszám említésével az egész 20.századot felölelő történetet írnak le, amelyek egymással mégis összefüggenek visszatérő szereplőkön keresztül.
Különösen tetszett az anya fiókjából előkerülő napló beiktatása,ill. az, hogy a mű nyelvezete hűen tükrözi korát. Érdemes volt elolvasni.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nehéz sorsokat mutat be a könyv. A kisemberek lehetőségeit a történelmi helyzet szabja meg, sok veszteség, fájdalom jellemzi a hősök életét.
A nők alárendelt, kiszolgáltatott helyzete , a beteljesületlen kapcsolatok miatt nem szívesen lennék főhős ebben a kavargó, sok nemzetiségű szereplőt felvonultató világban.
Annak ajánlom, aki...
sajátos szempontból szeretné megismerni a 20.századot: nem a történelmi események érdeklik,hanem a korban élő emberek élete , szenvedése, kapcsolatai, érzelmei.
A rövid történetek összefüggését nem mindig könnyű észrevenni, figyelmes olvasást igényel a könyv.
Ne olvassa/nézze, aki...
nehezen olvas olyan műveket, amelyekre oda kell figyelni, hogy a végére összeálljon a történet. Ez a könyv nem segíti ebben olvasóját, nem folytonos a cselekményvezetése, fel-fel villant egy-egy epizódot, amelyek több év kihagyással történnek meg egy olyan szereplővel, akiről korábban esetleg nem,vagy alig volt szó.