SIMONETTA AGNELLO HORNBY: A MANDULASZEDő
"Roccacolomba, Szicília, 1963. szeptember 23. Meghal egy titokzatos nő, a Mandulaszedő. Mindenki róla beszél, gonoszságáról és jóságáról, zsarnoki természetéről és nagylelkűségéről, szépségéről és csúnyaságáról. Szolgáló volt az Alfallipe családnál, mégis arról regélnek, hatalmas vagyont hagyott hátra. Vajon kié lesz? Végrendelet nincs, örökség van, csakhogy különös feltételekkel juthatnak hozzá az Alfallipe család fiatal tagjai. Az erős érzékiségű, életre szóló szerelemtől megvert-megáldott asszony kivételes tehetségével maga szabja meg a saját és gazdái sorsát."
Tolle, lege / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
különleges történetet feldolgozó, kevés cselekménnyel bíró műben a főszereplő halála váltja ki a kisváros lakóinak nagyon eltérő véleményét. Így a mű valójában az igazság felszínre kerülésének kérdésével (is) foglalkozik.
Izgalmassá is válik, hiszen csak a mű végére válik ismertté, hogy ki is valójában a Mandulaszedő.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Szívesen lennék főhős, mert a Mandulaszedő tulajdonságai, életvitele, jellemvonásai tetszenek nekem. Miközben csendesen háttérbe húzódik, valójában bölcs előrelátással szervezi a család mindennapjait. Kiismerhetetlen alakját rejtélyek övezik.
Annak ajánlom, aki...
szereti az elgondolkodtató műveket. Az író a mű során szembesít bennünket azzal, hogy hogyan is szoktunk ítélkezni mások felett, miközben az előítéleteink,részigazságaink elfedik előlünk a tényleges igazságot.
Az a kérdés is felvetődik a műben, hogy megismerhető-e a másik ember.
Ne olvassa/nézze, aki...
nem szereti a részletező, lassan előrehaladó cselekményű műveket.
A kisváros számtalan szereplőjének megismerése is nehézséget okoz, (bár így ad teljes képet), valamennyire segít a könyv belső lapjain felvázolt 2 családfa.