SILVANA DE MARI: AZ UTOLSó TüNDE
"Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében.
Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll."
Karib-Könyvtár Kalózai / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Én szeretem a kicsit erőszakos és misztikus könyveket. Nagyon vicces volt, hogy voltak szavak, amik el voltak nyújtva, szinte hallottam, a szereplő hangját, ahogy mondja. Nagyon aranyos volt a főszereplő, mikor kicsi volt, emiatt még inkább megszerettem.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Azért lennék a főhős, mivel, ha van egy kicsi vágyam (mint például: szeretnék egy kis csokit) csak rágondolok erősen és valóra válik.
Nem lennék a főhős, mivel rossz lehet utolsónak lenni, meg látni a szeretteid/családod halálát.
Annak ajánlom, aki...
bírja a vicces jeleneteket meg a szomorú részeket. Meg persze a tündéket, orkokat, sárkányokat, stb.
Ne olvassa/nézze, aki...
nem szereti a misztikus élőlényeket, meg, ha a könyv szereplői meghalnak.