SCHäFFER ERZSéBET: HOL VAGY?
"Schäffer Erzsébet ismét egy vallomásos kötettel lepi meg olvasóit. Kitár egy kaput, mely mögött egy drámai élethelyzetben lévő férfi és nő kapcsolatának olyan intim tartományaiba vezet, amelyekről nem szoktunk beszélni. Legalábbis így nem. A szerzőben többször felsejlik, talán nem is szabadna ilyen természetű érzéseket idegenek elé tárni. De könyveiből ismert őszintesége, beleérző figyelme és természetessége ezúttal is ledönti a tiltó korlátokat. „Soha annyira nem viselt meg írás, mint ennek a könyvnek minden mondata. Soha nem meséltem olyan természetű intimitásokról, mint ebben a könyvben. Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk.”
G-5 / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
mert igazi érzelmekről, valódi szeretetről szól. Az oldalakon drámaian jelenik meg a beteg, magatehetetlen szeretett társ iránti aggódás, félelem az elvesztésétől. Felemelő érzés megismerni egy törékeny feleség mindennapjait, küzdelmeit és testi-lelki fájdalmait, reményeit egy tragikus helyzetben.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék főhős,mert nem tudnom, hogy bírnám azokat a hétköznapi terheket elviselni, amelyek a magatehetetlen, kommunikálásra sem képes, szerelemre és szeretetre született társ ápolásához kellenek.
Annak ajánlom, aki...
aki szereti az igaz történeteket, erőt akar meríteni, vagy van az életében tartós ápolásra szoruló hozzátartozója. Fájdalmas, de felemelő a téma. A közvetlen stílus, az életigenlés, és az utolsó pillanatig tartó kitartás teszi a könyvet letehetetlenné.
Ne olvassa/nézze, aki...
aki rózsaszín álomvilágot keres, megretten az emberi fájdalom ábrázolásától, aki nehezen viseli egy szeretett társ, családtag betegségének elfogadását, vagy megviseli egy-egy szomorú történet.