ROALD DAHL: SZUPERPEMPő : MEGHöKKENTő MESéK
"Ki ölte meg a szolgálatból békés otthonába hazatérő rendőrt – és mivel? Mi a fogadás díja: egy vadonatúj Cadillac – avagy a bal kéz kisujja? Ki nyeri a hajó-lutrit: a sportos kedvű utas vagy a marcona kapitány? Mi lesz a sorsa az emberbőrre festett remekműnek – és az emberbőrnek? Kit mart meg a mérges kígyó? Kit áldozzak fel: a feleségemet vagy a milliókat érő szobrot? Hagyjuk-e éhen halni egy kis világhírért gyermekeinket? Hova lettek a házinéni lakói? Ki nevet a végén: a halott tudós vagy a bánatos özvegy? Milyen áron jut el szegény gazdag nagyanyó Párizsba? Mit ér a világ legértékesebb sublótja? Ki mit nyer a zálogosdin? Kibe költözött Liszt Ferenc lelke? És végezetül: mitől gyarapszik szemünk fénye, a gyermek? Mindezen kérdésekre és még sok egyébre feleletet kap az olvasó, ha elolvassa a norvég származású, walesi születésű és angol pléhpofájú szerző galád humorú elbeszéléseinek koszorúját.2
Elfajzottak / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
minden egyes novella akár meg is történhetne, de egyben az egész annyira távol áll a valóságtól, és lehetetlen.
Minden történetben megtalálható a "vajon sikerül-e?" érzés, és a végén az ember nagyot nyög, legszivesebben a falba verné a fejét, és nevet egy jót.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Mivel ez a könyv tizennégy novellából áll, nincsen főszereplője. Én legszívesebben (ezek közül a szerencsétlen emberek közül) Mary Maloney lennék, aki bár elkövetett egy súlyos hibát (agyonütötte a férjét egy fagyott bárány combbal), ám mégis ügyesen kicselezte a rendőröket. Én nagyon irigylem a talpraesettségét, a rátermettségét és a találékonyságát!
Annak ajánlom, aki...
szereti a fekete humorú, esetenként befejezetlen történeteket, ahol a sztori végén a fantáziánkra kell hagyatkoznunk. Ha inkább a novellákat szereted, vagy ha nics időd egy egész regényt elolvasni, ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. E könyv olvasása közben az olvasót gyakran hatalmába kerítheti a "mi a fene?!" érzés.
Ne olvassa/nézze, aki...
az összefüggő, valósághű, elképzelhető könyveket szereti. Néhol elég morbid, néhol pedig értelmetlen, befejezetlen. Viszont előre szólok , hogy egy-egy novella végén az ember szívesen lefejelné az asztalt, vagy csak " én ezt nem értem " vagy hogy " micsoda hülyeség" fejjel bambulna maga elé.