RAKOVSZKY ZSUZSA: CéLIA
"Rakovszky Zsuzsa új műve különleges családregény, a családok hiányairól. Hiányzó láncszemekről, negatív töltésekről. Vonzásokról és taszításokról. Az egymás mellett élő emberek boldogságkereséséről és társas magányáról. Arról, hogy mi adható tovább, és mi az, ami sorsszerűen megszakad. A nagyszerű költő, író korábbi regényeihez képest a Célia napjainkban játszódik és elbeszélője férfi. Míg korábbi nagyepikai munkáiban régebbi korok mélyére pillantott a szerző, addig ez a regény a közelmúlt és a ma Magyarországán és Budapestjén játszódik, még hozzá hatványozottan: agresszív reklámokkal és ostoba szolgáltatásokkal kidekorált, kommercializálódott hétköznapjaink díszletei között. E tárgyi világot olyan erősen rajzolja meg Rakovszky, hogy hirtelen saját életidőnk történeti mivoltára döbbenünk rá. A Célia másik újdonsága, hogy az elbeszélői hang egy férfihoz tartozik – és ő meséli el a történetet, amelyben a legfontosabb szereplő két nő. Hősünk évekkel később tudja meg, hogy véletlenül apa lett: ekképpen kerül életébe a lánya, a huszon-egynéhány éves Célia. Egy gyakorlatilag ismeretlen embernek kellene segítenie – közben pedig saját élete idegenségére is rápillant. A Célia lendületes, érzékeny próza, színes humorral, jól felépített fordulatokkal és Rakovszky Zsuzsára jellemző lírai karakterű nagyításokkal, lelki röntgenfelvételekkel."
G-5 / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
mert Ádámban a jelen fiatal férfi típusára ismerünk: önző, elköteleződni nem mer, nem akar. Fél a felelősségvállalástól, inkább magányos, mint fájjon és következményekkel járjon egy rossz döntés. Mégis van talán egy lánya: Célia, aki már a 20-as éveiben jár, mire apja tudomást szerez a létezéséről. A szerző ironikusan ábrázolja Ádám beszűkült világát, ami inkább virtuális, mint valóságos. A kevés párbeszéd ellenére könnyen olvasható.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék főhős, mert nincs családja. Szülei elváltak régen, anyja a közelmúltban halt meg, apjával szinte nincs is kapcsolata. Felesége, gyerekei nincsenek, laza viszonyt folytat egy férjes asszonnyal. Senkihez nem tud odaadással kötődni, szeretettel kapcsolódni. Tudja és be is vallja magának, hogy saját maga a boldogtalanságának az oka, de nem változtat rajta.
Annak ajánlom, aki...
aki szereti a mai magyar valóságban játszódó történeteket. Családregény, család nélkül. Kapaszkodót kereső emberek: alkoholba menekülők, vallási szekták áldozatai, az asztrológia és a jósok megszállottjai a szereplők. Üres életük megváltoztatásához keresik az utat. Ironikus, szórakoztató, de mégis lehangoló.
Ne olvassa/nézze, aki...
aki nem kíváncsi a 2010-es évek egyik nagy társadalmi problémájára, az elidegenedésre. Ne olvassa, aki arra számít, hogy a történet egy szeretetteljes apa –lány egymásra találásról szól. A „társas magány” végigvonul a regényen, kallódó, céltalan emberek a szereplői, nem tartoznak sehová és nem lelik a kiutat. Nem ajánlom annak, aki szereti, ha egy könyv happy and-del zárul.