RABINDRANáTH TAGORE: HAJóTöRöTTEK
"Rabindranáth Tagore, az 1913-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott, rendkívül termékeny indiai költő jelen kötetében a nálunk talán kevésbé ismert regényírói oldaláról mutatkozik be.
A Hajótöröttek című művében a korabeli India elbűvölő világa elevenedik meg az olvasó előtt, egy árva hindulány boldogságkeresésének történetén keresztül. Kamala, az alig tizennégy éves menyasszony esküvője másnapján egy homokpadon ébred, miután a násznépet szállító hajó egy viharban elsüllyedt. Nem messze tőle Ramesh, az ifjú vőlegény – akit szerelmétől, Hemnalinitől szakítottak el a szülők által áhított házasság kedvéért – szintén megmenekül, és a fiatalok egymásra támaszkodva próbálják felépíteni az életüket. Már majdnem sikerül rálelniük a mindennapok boldogságára, amikor Ramesh számára világossá válik, hogy a feleségének hitt lány nem neki fogadott örök hűséget…
A shakespeare-i bonyodalmakkal tarkított történet mögött megelevenedik a hindu hitvilág, a vallási rítusok napi varázsa, a szertartásos tisztaság szigorú szabályrendszere és az indiai társadalmat máig átitató kasztrendszer működési elve. A korán özvegységre ítéltetett Kamalának a társadalom kitaszítottjaként kellene élnie életét, ha a kultúráktól független emberi érzések – együttérzés, barátság, szerelem – meg nem mentenék őt az örök szolgaságtól."
XY Csajok / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
A Hajótörötteket azért volt jó olvasni, mert, különösen a regény első része, visszahozta az az érzést, mint amikor kisgyerekként Jókai regényeit "faltam". Klasszikus, lassan hömpölygő, szépen megírt szerelmi történet, tragikus félreértésekkel és sorsszerű megoldásokkal. Mindeközben, szinte észrevétlenül, pontos háttérképet rajzol a korabeli indiai mindennapokról, a vallási és családi rítusokról, amely annyira meghatározza még a tanult fiatalok (Ramesh és Hemnalini, Akshay, Jogen) életét is.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Azt hiszem, nem lennék a főhős, Kamala helyében, mert, noha a regény végén megtalálja a boldogságot a neki eredetileg rendelt férj oldalán, akire ekkor már önmagát is bátrabban vállalva és jobban megismerve, "rá is mer nézni", de alapvetően nehéz és hányattatott sorsa volt kisgyermek korától kezdve, amelynek elfogadásához szüksége volt a hitéből fakadó mély elfogadásra és alázatra. S noha olvasni jó volt erről a mienktől oly különböző kulturális közegről, magamat nem tudnám elképzelni benne...
Annak ajánlom, aki...
Annak ajánlom, aki szereti a klasszikus, romantikus szépirodalmat. Aki szereti végigkísérni a regény főhőseit az útjukon, velük együttérezve, együtt végigküzdeni magát az előttük álló nehézségeken, örülve a boldogságuknak, tanulva az ő fejlődéstörténetükből. Aki szereti a lassan hömpölygő, sok mellékszereplős történeteket, a szépen megírt körmondatokat. S különösen, aki mindezt egy egzotikus kultúrát is megismerve szeretné megtenni.
Ne olvassa/nézze, aki...
Ne olvassa, aki nagyon sok izgalmas fordulatra, feszített tempójú cselekményre, gyors megoldásra vár. Ezen a "folyón", szegény hajótöröttekkel együtt, lassan hömpölygünk végig, néha-néha el is akadunk (az olvasásával is), na de ki az, akinek ennél könnyebben és gyorsabban zajlott a saját felnőtté válása?.. Ne olvassa továbbá az sem, aki minden szálon megnyugtató happyendet szeret egy könyvben.