PAPP DIáNA: BODZA BISZTRó
"A húszéves budapesti fiatalok bulikkal teli életét élő harmincas ügyfélszolgálati csoportvezető, Kulcsár Petra váratlanul egy kis bükki faluban találja magát: egy lerobbant éttermet örökölt rég nem látott apjától. A lány szíve szerint túladna rajta, de miközben ügyeket intézni jár a faluba, megismerkedik az apja szívéhez közel álló emberekkel, akikkel hamarosan barátságot köt; és nem csak az elvesztett édesapjáról alkotott kép tisztul benne, de a fontossági sorrend is helyreáll az életében. Az eleinte sokkoló helyzet szépen lassan megoldást hoz Petra gondjaira, élete elvarratlan szálai sem maradnak elvarratlanok, sőt a szerelem sem várat magára sokáig. – Papp Diána, a Szerdán habcsók után ismét egy fiatal nő nehéz választásairól írt könyvet, amelyből természetesen a megszokott receptek sem hiányozhatnak. A Bodza Bisztró hangos lesz a nevetéstől, túlcsordul a szerelemtől és árad belőle a gasztronómia iránti szenvedély."
Tolle, lege / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
egy igazán fiatalos, "csajos" könyvet olvashatunk Petra történetén keresztül. A regény kezdetén a főhős meglehetősen átlagos, felületes életet él, a végére pozitív változások történnek benne és körülötte.
Érzései elmélyülnek, apjához való viszonyulása is változik, elfogadja a vidéki lét értékes voltát.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék főhős, mert nem tudnék ilyen felületes életet élni.
Nehéz lenne számomra azokat az értékeket elfogadni, amelyek a főhőst jellemzik.
A falun töltött életben már vannak számomra is vonzó jelenségek,pl. az étteremmel kapcsolatos helyzetek megoldása, az ott élőkkel való kapcsolatok kialakulása.
Annak ajánlom, aki...
szereti azokat a könnyed, mély gondolatokkal nem rendelkező regényeket, amelyekben minden jóra fordul. Nem kell sokat gondolkodni, miközben olvassuk.
Petra életének bemutatása igazi női téma, sorsa a mű elején a mai fiatalokéhoz hasonló: a közösségi oldalakon él, bulik szervezésében és megélésében leli örömét.
Ne olvassa/nézze, aki...
nem szereti a nem túl igényes könyveket. Sajnos semmi nincs benne, amit értékelni lehetne. Stílusa köznapi, a happy endes történet kicsit meseszerűnek tűnik, a karakterek kidolgozása egyszerű, lélektani ábrázolások nincsenek. Nekem szenvedés volt elolvasni.