NEIL GAIMAN: SOSEHOL
"A világ és ami alatta van
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"
Elfajzottak / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
megismerhettem egy olyan embert, aki láthatóan mindenét elvesztette, de csak így találhatta meg önmagát. Tisztára olyan érzésem volt, mint amikor filmet nézek, a történet szinte képekként pergett le előttem. Jó volt, hogy többszőr is nézőpontot váltott, így több szemszögből követhetted a történetet, és így még csavarosabb lett az egész. És mert elgondolkodtatott, hogy mi történik azokkal a dolgokkal, amik nyomtalanul tűnnek el, vagy ismeretlen múlttal bukkannak fel.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék. Richard egy szívesség miatt elvesztette az addigi életét egy olyan életért cserébe, amit nem ismer, és számára teljesen érthetetlen. Ráadásul nem ápolná a lelkem, ha orgyilkosok loholnának a nyomomban, akik leckét adnak a rugdosásról. Bár elsőre átgondolva izgalmas Richardnak (persze nem az ő szemszögéből), átgondolva azonban ra kell jönnöd, hogy nem mindig jó nélkülözni, vagy folyton félni, vagy tartani a haláltól. Plusz mindenki elfelejt a fenti vilagból.
Annak ajánlom, aki...
szeretne olvasni egy jó fantasyt, és annak, aki elkötelezett híve Neil Gaimannak. Aki tudni szeretné, mi történik az elveszett tárgyakkal, és azoknak, akik szeretik a csavaros történeteket és jó kalandokat. Azoknak, akik jártak már a Lenti Londonban, és azoknak, akik soha nem fognak tudni róla. Aki szereti, ha főszereplő nem a legerősebb karakter, de ha kell, ő is le tud tenni valamit az asztalra. És aki szeretné tudni, milyenek az emberek, és mi ösztönzi őket erre.
Ne olvassa/nézze, aki...
Nem egy horror sztori, de senkinek se ajánlom, hogy összefusson egy sötét sikátorban Mr. Crouppal és Mr. Vandemarral. Velük igazából sehol se fusson össze az ember. Annak se ajánlom, aki nem szereti a fantasyt, aki ilyen, fel se vegye a könyvet. Annak se, aki romantikus történetet szeretne olvasni, mert bár itt-ott felbukkan valami, picit sem ezen van a hangsúly. És annak sem, aki visszataszítónak találja a csatornákban való mászkálást, mert hát khm, a szereplők általában ott mászkálnak.