13. körzet

MICHEL HOUELLEBECQ: ELEMI RéSZECSKéK

"A szerzõrõl: Houllebecq a kortárs francia irodalom legújabb felfedezettje, második könyvét, az Elemi részecskéket a legjobb francia regénynek választotta a Lire nevû folyóirat szerkesztõsége. „Ez a könyv az európai Psycho” – írta a regény egyik méltatója 1999-ben, amikor Houellebecq mûve megjelent Franciaországban. Az Elemi részecskék kegyetlen regény egy testvérpárról. Michel híres tudós, Bruno irodalomtanár és író. Bruno a szexben keresi az élet értelmét, Michel pedig a tudományba zárja magát. Kapcsolatokkal vagy kapcsolatok nélkül, az eredmény végtelen magány. Az író a magány laboratóriumi körülményei közé helyezi hõseit, és tanulmányozza az egyedüllét és szeretet nélküli gyerekkor hatásait. A testvérek beszélgetéseikben a 20. század második felének társadalmi változásait, az emberi kapcsolatok változását elemzik, megpróbálják megfejteni sorsuk titkát. Houellebecq kiváló humorérzékkel festi le new age-s világunkat, a hitek, filozófiák, ezoterikus tanok kavalkádját, megváltásunk megannyi elõfizethetõ segédeszközét. Az izgalmas, helyenként merészen naturális könyvbõl mégsem hiányzik a remény. Az utópiába csapó történetben Michel a mikrobiológiában megtalálja a választ az örök kérdésre: legalább elvileg van-e lehetõség normális emberi kapcsolatokra, lehet-e családban és szeretetben élni. Az Elemi részecskéket az év legjobb regényének választották Franciaországban."

A könyv már foglalt!

Puruttya SE / élménylap

Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Elgondolkodtató, de brutálisan nyers és őszinte kórképet fest korunk dezintegrálódó, célját, motivációit és értékeit vesztett társadalmáról, az individualizmus lefelé vezető spiráljáról. Bár rettenetesen nyomasztó, a vége tulajdonképpen optimista (bár teljsséggel fiktív): dekadens társadalmunk nem omlik magába, hogy a nulláról újraépítve visszatérjünk a régi értékekhez, mert egy sosemvolt zseni képes továbblendíteni minket a holtpontról. Önmagunk feladása árám, de valami jobbat teremtve.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Mert a főhősök élete üres, nem vezet sehová. Mindkét főhős, bár szögesen eltérő felfogással közelít az élethez, gyakorlatilag esélytelen a boldogságra. Persze, egy kicsikét majdnem mindannyian olyanok vagyunk, mint a főhősök. A könyv valamennyire mindannyiunkról szól, legalábbis akik ennek az elhidegült, önző, illúzióit és ideáljait vesztett kornak a szellemében élünk (akár kényszerből, akár tudatosan).
Annak ajánlom, aki...
Szeretné megérteni, hogy milyen folyamatok vezettek a nyugati társadalom évezredes normáinak felbomlásához, az emberi kapcsolatok kohéziójának megszűnéséhez, életünk kiüresedéséhez és kétségbeejtő hiábavalóságához. Szeretne szembenézni jelenünk legnagyobb démonaival: az önzéssel, elhidegüléssel, kilátástalansággal, cinizmussal és céltalansággal. Aki képes elviselni, hogy erre a könyv képtelen a tudomány jelen állása szerint megvalósítható kiutat kínálni.
Ne olvassa/nézze, aki...
Optimista, idealista, szilárdan hisz az értékrendjében, spirituális vagy vallásos világképében, és boldog így, mert a könyv gyakorlatilag minden mozzanata szorongást fog kelteni benne. Bár egy picit talán önigazolást is találhat benne, aki hisz még a klasszikus értékekben - a család integritásának önfeláldozó megőrzése ugyanis az egyetlen dolog, amivel megakadályozható az afféle szomorú sorsok kialakulása, ami a főhősökre jellemző. Legalábbis amíg nincs egy Michel Djerzinskihez hasonló zsenink.