Tolle, lege / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Azért volt jó olvasni, mert a legjobb, ami történhet veled egy történet olvasása után, hogy úgy érzed: elégedett vagy és tanultál valamit. Ebben az esetben azt, hogy az életedet nemcsak úgy tudod kiteljesíteni, sőt: nem úgy tudod kiteljesíteni, ha karriert csinálsz, vagy gyerekeket szülsz, vagy jó házasságban élsz egy biztonságot nyújtó emberrel. Hanem úgy (is), hogy másokra figyelsz, meghallgatod őket, elfogadod őket, megbocsátasz nekik, elengeded őket, elfogadod, hogy éljék az életüket.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Lennék főhős, ha annak Médeát tekintjük, a gyermektelen, immár 30 éve özvegy (vagyis férjtelen), testvéreit részben egyedül fölnevelő asszonyt tekintjük. Jó lenne, ha mi is, úgy mint ő, megjárva a saját odüsszeiánkat, rájönnénk arra, hogyan kell elfogadni, megbékélni, összetartani egy szerteágazó, sokszínű családot. És persze nem lennék, ha én lennék Mása vagy Nyika, akik nem veszik észre, hogy nem jól élik az életüket, ugyanabba az (egyébként erre érdemtelen) emberbe szerelmesek, és szenvednek.
Annak ajánlom, aki...
úgy véli, a hepiendbe belefér, hogy egyébként az emberek átéljék a rosszat is, a csalódásokat, nehézségeket, azt is, hogy 25 évig haragszunk valakire, mire megbocsátunk, hogy egy halottra is lehet haragudni, aztán neki megbocsátani. Aki szereti a szövegek, kultúrák, nagy elbeszélések közötti kapcsolódásokat. Akik elfogadják, hogy egy mítoszt úgy is újra lehet írni, hogy közben minden megváltozik (a tér, az idő, a főhős cselekedetei és alaptulajdonságai), de közben ráismerünk: igen, ez ő, Médeia
Ne olvassa/nézze, aki...
Ne olvassa, aki csak a rosszban hisz, aki nem hiszi el, hogy az a bölcsesség, ha elfogadjuk a másik embert olyannak, amilyen, vagy amilyen volt. Aki nem gondolja hitelesnek, hogy azt, aki engem megcsalt, végső soron mégis lehet szeretni. Hogy azt, aki engem becsapott, végső soron mégis testvéremnek kell elfogadni. Hogy az emberi dolgoknál vannak magasabb rendű eszmények, amik vezérelhetik az életünket.