LENA ANDERSSON: JOGTALAN ELBIRTOKLáS
"A szerelem vak. A szerelmes ember kritikai érzék – vagy inkább szándék – híján újra és újra becsapja önmagát. Képtelen helyesen értelmezni szerelme viselkedését, objektíven látni gesztusait. Régi történet, ki nem élt át hasonlót. A harmincéves költő és esztéta Ester Nilssonnak is ez a sors jut. Előadást kell tartania egy híres művészről, és ahogy egyre többet tud meg róla és műveiről, beleszeret még azelőtt, hogy találkoznának. Megismerkedésük után érzelmei csak mélyebbé válnak, az első együtt töltött éjszaka után pedig úgy gondolja, a férfi számára is ő az igazi testi-lelki-szellemi partner. A svéd kiadók szövetségének díját elnyerő regény kíméletlen őszinteséggel mutatja be a szerelmes nő vergődését ebben a mindent felülíró érzelmi csapdában, s mintha a férfi sem látná, ami nyilvánvaló – ha nem is a szerelem vakította el."
Puruttya SE / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
a főszereplő egy olyan viszonzatlan szerelmet él meg, ami témaként hétköznapi, ugyanakkor az író hihetetlenül pontosan ábrázolja azt a szerencsétlen tudatállapotot, amikor az ember önmagát becsapva, a szituációkat félreértelmezve hisz és reménykedik egy olyan szerelmi kapcsolatban, ami egyértelműen egyoldalú, és ahol a szerelem egy olyan ember felé irányul, aki nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan egy tartós, hosszútávú, monogám párkapcsolatra.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék főhős, mert a főszereplő abszolút nem látja tisztán a szituációt, egyes esetekben teljesen megalázza magát, és nagyon-nagyon sok időbe kerül neki, hogy rájöjjön, ennek a kapcsolatnak nincs jövője, ez a szerelem viszonzatlan, és szerelme nem érdemli meg, hogy szeressék. Emellett bár egy értelmes felnőtt nőnek tűnik, abszolút nem veszi észre a nyilvánvalót, és hagyja magát újra és újra a földbe döngölni.
Annak ajánlom, aki...
szereti a jól megírt, az érzelmeket tökéletesen ábrázoló, egyáltalában nem vontatott és nem dagályos regényeket, amelyek nem végződnek happy enddel.
Ne olvassa/nézze, aki...
nem szeret egy olyan nyilvánvalóan viszonzatlan szerelemről olvasni, ahol a főhős egyáltalán nincsen a helyzet magaslatán, és kissé túlságosan sok időbe telik neki mire rájön, hogy tovább kellene lépnie.