KARTALI ZSUZSANNA: ANYACSAVAR éS KOCKAFEJ
"A szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Zsombi Asperger-szindrómás, és mint ahogy az alcím is írja, nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla. Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig. Az Anyacsavar és Kockafej a megismerésről szól, arról, mennyire érthetsz meg egy másik embert, az anyaságról és a gyermeklétről, olyan életekről, melyek a külvilág számára különösnek, akár furcsának is tűnnek, de van, akinek ez a valóság. Fontos könyv, irodalmi igényességgel megírt, humorral és empátiával átszőtt kis kötet egy nőről, aki szeretné, hogy gyermeke a „normális” társadalom részévé válhasson, és a fiúról, aki megtalálja a saját útját, legyen az mégoly kacskaringós. És nem utolsósorban: a toleranciáról."
Középkorú Egyetemi Kalandorok / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
...az ember "tudja", milyen emberfelettit kíván tőle egy ilyen gyermek gondozása, felnevelése, de nem "érezi". Ez a könyv segít egy kicsit közelebbről megismerni egy speciális igényű taggal bíró család mindennapjait, át tudja érezni, milyen az ő szemszögükből a világ és főleg a környezet, amelyben boldogulniuk kell.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék főhős. Senki nem szeretné, ha beteg lenne a gyermeke. Ezért csak a sajnálkozás marad, de közelebbről nem ismerjük, mivel is jár ez az állapot. És főleg, hogyan lehet a legodaadóbban leélni azt a hosszú időszakot, amíg egy ilyen gyermeket felnevelünk, egyensúlyban tartva a gyermek és felnőtt igényeit, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki - a lehető legkisebb megterheléssel - a szituációból.
Annak ajánlom, aki...
Ajánlom azoknak, akik együtt tudnak érezni, és találnak magukban konstruktív segítőkészséget, vagy pont ilyen munkakörben dolgoznak, és a könyv által láthatják a másik oldalát a munkájuknak.Vagy épp, mert kíváncsiak, milyen lehet.
Ne olvassa/nézze, aki...
Ne olvassa, akiben nincs készség mások érzéseinek, problémáinak átélésére.