JAY ASHER: TIZENHáROM OKOM VOLT…
"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.
Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét."
Pusztítók / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Jó volt olvasni, mert behúzott a sztori, egyszerűen tudnom kellett, hogy mi a vége. És ez így biztosan furcsán hangzik, hiszen valójában már az elején tudjuk, hogy mi lesz a vége, de nagyon izgalmas volt lépésről lépésre felfedezni az okokat, amik egy ilyen helyzetbe hajszolták a főhőst.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Hát, hogy is mondjam, határozottan nem lennék a főhős, sok-sok megpróbáltatáson, és viszontagságon át vezet Hannah története, és bár végig követhettem ezt az utat, mégsem értek teljesen egyet a végkifejlettel, de talán nem is az a lényeg, hogy mi, olvasók egyet értsünk. Talán csak fel akarják nyitni a szemünket. Ettől függetlenül szerettem Hannah karakterét.
Annak ajánlom, aki...
Annak ajánlom, akit nem zavar, hogy picit le van lőve a történet vége, és hogy nagyrészt a középiskolában játszódik. Nem kimondottan egy vidám témát dolgoz fel, sőt, azért néha le kellett tennem, hogy megnézzek valami Disney mesét. Na jó, ez apró túlzás volt, nem ennyire depresszív a történetvezetés, csak meg kell szokni, hogy fokozatosan vagyunk bevezetve a sztoriba.
Ne olvassa/nézze, aki...
Nem ajánlom, ha nem szereted a kissé depresszív hangulatú könyveket, és hajlamos vagy nagyon együtt érezni a karakterekkel, vagy ha visszariadsz pár könnycsepp elhullajtásától.