Valami megfogott benne. Az írónõ egy ilyen rövid könyvvel harminc évet ölelt fel, könnyed stílusban, de brutálisan. A mondatokat ha felolvasnánk a lejtésük könnyed lenne, egyszerû nem nyakatekertek lennének, viszont a jelentésük felkavaró lenne. Brutális. Azt tudtam, hogy Észak-Koreának volt/van(?) pár ilyesmi dolga, de azt nem, hogy Dél-Koreának is voltak viseltes dolgai, mint ez a mészárlás. Annak ellenére, hogy Hang Kang mennyire messzirõl ír, az ember ott érzi magát a sorok között.

Nem lennék a fõhõs egy olyan világban mint ez, mert brutális az amit akkor átéltek az emberek, a traumákat én nem bírnám kezelni. Fájna az igazságtalanság és nem bírnám elviselni, hogy mindenki aki az egyik nap még velem volt, a barátaim, a családtagjaim, a szomszédaim, mindenki aki mert tüntetni a másik napra halott legyen.

Szereti a történelmi regényeket, a lírát, az olyan dolgokat amikrõl kevesen írnak. A kevésbé ismert történelmet, és természetesen annak aki szereti Hang Kang írásait, mert ez is egy mestermû lett közülük.

Nem szereti a felkavaró könyvetek, aki kisebb mint 15 éves, aki nem szereti a történelmi feldolgozásokat, aki nem szerette Hang Kang-tól a NÖVÉNYEVÕT, sem mert a könyvek hasonló stílusúak.