H. G. WELLS.: DR. MOREAU SZIGETE
"Edward Prendick ifjú angol természettudós hajótörést szenved. Keserves hányódások után titokzatos szigetre vetődik: szörnyetegek hemzsegnek a vadonban. A délövi szárazulat ura ugyan azt állítja, hogy biológiai kutatóállomást vezet, az igazság azonban más. A megszállott, ősz öregember, dr. Moreau borzalmas műtéteket hajt végre. A rovott múltú, hajdan híres, sőt hírhedt kórboncnok tudós idétlen szörnyetegeket állít elő. Fenevadakat és szelíd állatokat vagdal széjjel és operál egybe, olyan „alkotása” azonban nincs, amelyikkel elégedett lehetne. Mitévők lesznek a félresikerült, torz teremtmények, ha győz lényükben a ragadozó elem, és föllázadnak a tudós ellen, hogy bosszút álljanak pokoli kínjaikért?! Milyen áldozatok árán sikerül Prendicknek, az emberséges fiatalembernek megmenekülnie az elszabadult ösztönök véres szigetéről? Erről szól a világhírű nagy angol regényíró hátborzongatóan izgalmas remekműve."
Pusztítók / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Izgalmas és borzongatóan érdekfeszítő. A történet váza nem egy spanyol viasz, de ezt a szigetet is megtömték furcsaságokkal, és nem csak az időhiány miatt végeztem ki négy nap alatt.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Lennék a föhös, mert annyi hajótörött-különös szigetes könyv után kedvet kaptam a kalandhoz én is, és morbid módon vágyom erre az izgalomra, olyat megtapasztalni, amit senki más...
De inkább mégse lennék a főhős, mert az utolsó fejezetből kiderül mennyire megnyomorította a rettegés, és megbélyegezte az élmény.
Annak ajánlom, aki...
szereti a klasszikus regények ( Gulliver, Robinson, Moby Dick vagy a Verne könyvek) hangulatát, és környezetét. (És emellett díjazza, ha a egy kicsit tömörebb az iromány)
Ne olvassa/nézze, aki...
aki a könnyed témájú és nyelvezetű könyvek rajongója. Aki hatalmas akcióhorrort remél véres részletekkel szintúgy keressen mást.