"„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Õk mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat, este nindzsókat fogdosok. Errõl szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.” Márczy Lajosnak betelt a pohár. Elhatározza, hogy beleveti magát az élet sûrûjébe, és beáll piaci kofának Joli mellé, aki tanítómestere lesz. Lali, aki íróféle, eleinte nehezen találja a fogást a csendes húsokon és a hangos vevõkön, de Jolival gyorsan összeszoknak, és a csarnok tarka népének „életszagú világa” lassan feltárul a botcsinálta kofa elõtt, ahogy éjjel feltárulnak a nõi idomok is; combok és mellek, fogni- és harapnivaló húsok, és Lali már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nõben, vagy a nõt a húsban. Gerlóczy Márton legújabb regénye valódi megújulás. Pest mutatkozik be általa, ez a nyüzsgõ piac, ahol éjjel-nappal vevõk és eladók vagyunk, de legtöbbször mi vagyunk a termék; testünk és lelkünk, amit áruba bocsátunk, néha akciósan, néha felértékelve, szép csomagolásban vagy éppen nyersen és füstösen, ki-ki vérmérséklete szerint."