EMILY ARSENAULT: AZ ELTöRT TEáSPOHáR
"A nagy múltra visszatekintő Samuelson Kiadóvállalat első emeleti termének végtelen fülkelabirintusában elmélyülten dolgoznak a szótárszerkesztők. Közéjük veszik föl friss diplomájával a filozofikus hajlamú, atlétatermetű Billy Webbet, és nagy örömére rögtön munkakapcsolatba kerül a csinos Mona Minot-val, akivel különös cédulákra bukkannak a katalógusban: a rajtuk szereplő idézetekben mintha a tulajdon munkahelyüket írná le egy őrültnek tűnő nő. Ez felkelti az érdeklődésüket, és némi utánajárással kiderítik, hogy sem a forrásként megjelölt könyv, sem a szerzője, sem a kiadója nem létezik, nem létezett sohasem. Most már céltudatosan kutatnak hasonló idézetek után a több milliónyi katalóguscédula között, nem is hiába. További furcsa cédulák kerülnek elő, amelyekből egyre bizarrabb történet kerekedik ki: az őrült nő (vagy nem is őrült?) egy titkolt szerelemi kapcsolatra célozgat és egy rejtélyes gyilkosságról beszél (vagy csak fantáziál?), amelyhez rajta kívül több férfinak is köze volt így vagy úgy. És Billy meg Mona mindinkább úgy gondolja, hogy némelyik férfi leírása ráillik egyik-másik munkatársukra…"
G-5 / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
a titokra mozaikszerűen derül fény. Felkelti kíváncsiságunkat a szokatlan helyszín és a bűntény elkövetésének furcsa eszköze. Megtudjuk, hogy a szótár készítőinek egyhangú, szürke, unalmas élete akár váratlan izgalmakat is tartogathat.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
mert a monoton, egyhangú munka távol áll személyiségemtől. Bár sohasem tudhatjuk, hogy milyen fordulatot hozhat néha az élet. Ugyanakkor mégiscsak lennék a főhős, mert (ha tudnám, hogy nem életveszélyes) szívesen kutakodnék rejtélyek után.
Annak ajánlom, aki...
aki szereti a lassú folyású, apró részletekből kibontakozó, Colombo stílusú krimiket.
Ne olvassa/nézze, aki...
a sodró lendületű, izgalmas, fordulatos, véres, skandináv krimiket kedveli.