Azért volt jó számomra olvasni, mert egy olyan korszakot mutat be, mellyel - noha nem volt olyan régen - nem igazán tudtam eddig azonosulni. A könyv felépítése (pl.: nincsenek fejezetek, elválasztások) egyedi, és habár tartott egy ideig megszokni, végül nagyon megtetszett. Ahhoz képest, hogy az író nem járt fesztiválon, meglepõen élethûen írta le az eseményt, és egyáltalán nem volt kiszámítható: minden második oldalon sikerült meglepnie valamivel.

Nem lennék fõhõs, mivel ez nem egészen az én világom, és nem is tudnám megérteni a hippik gondolkodásmódját. Viszont minden szereplõ - noha különböztek - mondott valami olyat, amin meg kellett állnom és elgondolkodnom, így sokat tanultam is a mûbõl. Így, tizenévesen nem mondhatnám, hogy annyira bele tudtam élni magam a fesztiválok, drogok, alkoholok és fülsiketítõ koncertek világába, de nagyon érdekes volt errõl olvasni.

Annak ajánlom, akit érdekel a hippi korszak, és szeretné megérteni az õ gondolkodásmódjukat. Vagy aki egyszerûen csak egy egyszerre szórakoztató, mégis néha fájdalmasan szókimondó - s így nagyban ekgondolkodtató - regényt keres. Igazából maga a könyv nem egy történetet mesél el, inkább megpróbál bemutatni egy életérzést és gondolkodásmódot.

Ne olvassa az, aki történésekre, kalandokra vágyik. A könyv tele van hosszú leírásokkal és monológokkal, így aki valami pörgõset szeretne olvasni, ne ezt válassza. Továbbá akit zavar a néha éles váltás a jelenetek között, vagy a néha kissé érthetetlen jelenetek vagy párbeszédek - bár ennek legtöbbjének a jelentésére rá lehet jönni a regény olvasása alatt, hisz a legtöbb csupán lelki sérelmekbõl jön.