DANIELA HODROVá: KéT SZíN ALATT
"Micsoda nyugodt hely is egy temető… Egy fenét! Prágában, az olšanyi temetőben akkora a jövésmenés, hogy beleszédül az ember. Persze a fal túloldalán lévő házban ugyanez a helyzet, így aztán nincs is olyan jelentősége, hogy valaki itt van-e még, vagy már odaát. A világ történéseit csak látszatra bontja két színre a valós és a szellemi létezés. A két szín a lényegibb, amelyen a személyiség párhuzamosan játszik a nagy színpadon. És itt nem csak a kétszínű házmesterre, az átlagpolgár gyávaságból és restségből fakadó megalkuvására kell gondolni, hiszen annyi minden más miatt is kettéválhat a látszat és a belső való. A 75 rövid fejezetből kirajzolódó mozaik a 20. századi Prága képe, amely egyben tipikus kelet-európai helyzetkép is, de a hely- és korrajzon túl Hodrová műve sokkal inkább a lélek értelmének mágikus, irodalmi keresése, misztikus felfedezőút, amely elsöpri az idő által emelt határfalakat. Prága városa különleges, mágikus hellyé válik, s ez, valamint a töredezett szerkezet és a kronológiai rend megbolygatása leginkább Joyce és Woolf műveihez teszi hasonlóvá a regényt."
Margita 344,2 TSE / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Mert én is valami hasonlót érzek a régi helyekkel kapcsolatban a család és a régi ismerősök eseteire gondolva. Néha úgy gondolok holtakra, mintha még élnének és cselekedhetnének ebben a világban. Jó volt olvasni.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem szeretnék egyik szereplő helyében sem lenni. Szomorú sorsok ezek, amik több évtized rövid történeteiből bontakozik ki. Nem örömteli események újra játszása a képzeletben.
Annak ajánlom, aki...
... szereti a lírát. Aki maga is szokott régi eseményekre visszagondolni. Aki már elképzwlte magában, hogy mi lett volna, ha...
Ne olvassa/nézze, aki...
az egyenes ívű történeteket kedveli. Itt az író nagyokat ugrál előre és hátra az időben.
Az se olvassa, aki azt várja egy könyvtől, hogy események soeát mutassa be. Itt nagyobb hangsúly van az eseményekhez kapcsolódó érzelmeken. Nem szórakoztató, de szép.