TOMPA ANDREA: OMERTA
"Tompa Andrea új regénye az 1950-es évek elején indul, négy szereplő beszéli el személyes sorsát a korabeli Erdélyben. Három nő (egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő) és egy rózsanemesítő férfi hangja szólal meg a könyvben. Miközben mindannyian kénytelenek szembesülni az életüket közvetlenül befolyásoló zavaros történelmi korszakkal, lassacskán egy szerelmi háromszögbe is belebonyolódnak."
Tolle, lege / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
azért volt jó olvasni, mert a regényben szereplő elbeszélő hősök személyisége, történetük és nyelvük is nagyon érdekes. A széki asszony szólama olvasása alatt/után biztos, hogy mindenki székiül fog beszélni. Vilmos "regénye" mindenkit arra ösztönöz, hogy legyen rózsája. A kolozsvári testvérpár története pedig biztosan arra, hogy rendesebben megismerjük az erdélyi magyarságnak a miénkkel párhuzamos, de mégis nagyon különböző történelmét.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék főhős, mert először is több van. Aztán azért sem, mert nem elég, hogy akár lelkileg, akár testileg nehéz életük van, szenvednek, erről nem is mindig tudnak,viszont egyáltalán nem beszélhetnek róla, esetleg nem tudnak beszélni róla. Csak a könnyük folyik...
Annak ajánlom, aki...
Annak ajánlom, aki türelmesen olvas, nem akarja egyből átlátni egy regény egész világát, történetét. S főleg annak, aki azért olvas regényt, hogy egy a sajátjától különböző világba kerüljön, amely mind díszleteiben, mind jellemeiben, mind nyelvében tökéletesen megalkotott. És persze annak, akinek van türelme arra is, hogy kivárja:mit jelenthet e könyv titokzatos címe.
Ne olvassa/nézze, aki...
Ne olvassa, aki fél a vastag könyvektől, vagy aki a kalandregényeket részesíti előnyben. Az se, aki nem szereti, hogy nem tud meg mindent még a mű végén sem. De leginkább az ne, aki folyton csak beszélne, és nem tudja, mi a csönd, mi a hallgatás.