STANISLAW LEM: SOLARIS
"A nálunk igen népszerű író, a tudományos-fantasztikus irodalom világszerte ismert művelője, ebben a sok nyelven sikert aratott regényében ugyancsak érdekes lélektani, tudományos és filozófiai problémák boncolgatásával köti össze az izgalmas cselekményt.
Nemzedékek óta kutatják a tudósok egy távoli bolygó rejtélyes, élő óceánját, mindent elkövetnek, hogy megfejtsék érthetetlen jelenségeit és csodálatos képződményeit, kapcsolatot akarnak vele teremteni, de hiába. Vagy mégis felfigyelt volna az emberekre a gigászi élőlény? Titokzatos lények jelennek meg az óceán fölött úszó kutatóállomáson, öngyilkosságba, vagy félig-meddig őrületbe kergetve az állomás lakóit, pedig saját legrejtettebb gondolataikra, vágyaikra ismernek bennük… A tudósok fantasztikus élményeinek tükrében a mai ember lelkivilágát, gondolkodását, a világmindenség meg nem értett jelenségeire való reakcióját mutatja be a szerző."
XY Csajok / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Érdekesnek találtam az író elképzelését, hogy egy ismeretlen erő leképezi az emberek legbensőbb gondolatait. Mindazonáltal mégis hiányérzetem van. Nem találtam a könyvben magyarázatot arra, hogy ennek mi a célja. Persze lehet hogy éppen ez volt az író szándéka, hogy az olvasó elgondolkodjon rajta, és mindenki "megszülje" a saját interpretációját.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék, mert számomra kényelmetlen a tudat, hogy egy kvázi ismeretlen helyen (a Solaris űrállomáson) olyan dolgok történnek velem, amelyek nemcsak hogy kiszámíthatatlanok, érhetetlenek és tudatosan semmi ráhatásom nincs rájuk, de még az okuk is megmagyarázhatatlan. Ez a szituáció számomra elviselhetetlen pszichikai terhet jelentene.
Annak ajánlom, aki...
Szereti a sci-fit. Illetve ajánlom annak is, aki szeret a saját, vagy mások pszichéjével foglalkozni.
Ne olvassa/nézze, aki...
Egyértelmű kérdésekre egyértelmű válaszokat szeret kapni.