PATRICK DEWITT: LUCIEN MINOR KALANDOS UTAZáSA
"Patrick DeWitt a „véresen vicces westernregény”, a Testvérlövészek után ezúttal groteszk kópéregénnyel lepi meg olvasóit, miközben egyszerre idézi meg a Grimm-mesék világát, Wes Andersont és a Monthy Python abszurd humorát, valamint a klasszikus pikareszkregények szellemes bölcsességét.
A nyakigláb és nagyotmondó siheder, Lucien Minor rettenetesen unja eseménytelen, léha életét aprócska falujában. Amikor váratlanul állásajánlatot kap egy távoli, rejtélyes falu kastélyából, nekivág hát az ismeretlennek. A fiúra az alfőudvarmesteri pozíció vár. E különös hangzású titulusnál csak maga a baljós látványt nyújtó kastély különösebb. A minden kalandra elszánt suhanc azonban, legyen szó akár rejtélyes éjszakai látogatóról, a kastély közelében örökösen lövöldöző katonákról, tolvajokról vagy agyafúrt hentesről, semmi elől nem hátrál meg. De vajon akkor is helyt áll-e, amikor egy váratlan és mindent felkavaró fordulat áll be a csaknem üres kastély életében?"
Puruttya SE / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
a regény egy szálon fut, ezáltal követhető,a nyelvezete, stílusa könnyed, helyenként kifejezetten vicces, szórakoztató, így olvastatja magát és tökéletes kikapcsolódást nyújt. A történet félig-meddig egy sötét humorú mese felnőtteknek, amelyben bárfelcsillan a remény, hogy a szereplők sorsa jóra fordul, de ez mégsem következik be.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék egyik karakter sem, mivel Lucien Minort leszámítva minden szereplő élete eléggé nyomorúságos, sőt egy részük szomorú véget ér. Főhősünknek sem nagyon jut ki a jóból és elég sok akadályt kell leküzdenie.
Annak ajánlom, aki...
aki nem ragaszkodik a mesebeli befejezéshez és szereti a nem túl bonyolult, kissé titokzatos, melankólikus, de pörgős történeteket, melyben a romantika is helyet kap.
Ne olvassa/nézze, aki...
nem szereti a felnőtteknek szóló, helyenként brutális meséket, az se olvassa, aki happy endet vár, bár a történet a főhős szempontjából viszonylag pozitívan ér véget.