BODOR ÁDáM: SINISTRA KöRZET
"Valahol a Kárpátok hegyláncai közt – mellékesen szólva: Európa közepén – egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai – s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin „City”-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei."
Tolle, lege / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
mert nem először, és biztos, hogy nem is utoljára bizonyult letehetetlennek Bodor Ádám. Szeretem az egyszerre teljesen hihető, ugyanakkor a végtelen irracionalitásba hajló történeteket. Szeretem, amikor én fejthetem meg, hogy mi egy történet tere, ideje, amikor igazából oda képzelhetem, ahova én akarom. Ez a könyv egyszerre valóság és disztópia, szereplői egyszerre azonosítható, mindennapi figurák, ugyanakkor érthetetlen véglények, története pedig mint egy kirakós, úgy bontakozik ki előttünk
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Nem lennék, hiszen egy lágerben játszódik a történet, ahol végső soron mindenki rab, még az is, aki azt hiszi, hogy nem az. Innen nagyon nehéz elmenni (csak szökni lehet), itt ragadni annál könnyebb. Át kell élni a természet irracionális hatalmát is, nemcsak egy olyan rendszerét, ami teljesen kiszámíthatatlan és értelmetlen.
Annak ajánlom, aki...
Szereti, ha egy regény nem is regény, inkább novellafüzér. Aki szereti a kicsit nyomasztó, de festőien megrajzolt tájakat, természeti elemeket egy könyvben, amelyek persze hatással vannak a történet szereplőire. Aki úgy gondolja, hogy a diktatúrák működése és működtetése nem magyarázható meg az emberi értelem útján. És persze annak, aki nem a részeket akarja megérteni egy szövegben, hanem az egésszel akar valamit kezdeni...
Ne olvassa/nézze, aki...
Aki az életet csak rózsaszín fátyolban látja, és olyannak is szereti olvasni. Aki nem szereti, ha nem minden egyértelmű. Aki nem hiszi el, hogy a történelmet irracionális erők (is) mozgatják, hogy a nagyon is valószerű és a különös, szinte fantasztikus vagy mágikus egyszerre alkotja azt, amit valóságnak nevezünk.