a könyv külön történetekbõl állt, amik nem függtek egymástól, így olyan volt, mintha több kis könyvet olvastam volna állatokról, emberekrõl és a kapcsolatukról. Az is érdekes volt, hogy néha az állatok egymással beszélgettek, mintha emberek lennének, néha pedig az ember oldaláról láttuk az állat viselkedését. Érdekes volt az indiai kultúráról is olvasni.

Ebben a könyvben minden kis történetben van fõhõs. Az állatok helyében nem lennék szívesen, abba nem tudtam magam beleképzelni, de az egyik történetben volt egy indiai fõminiszterbõl lett remete, ez a történet volt a kedvencem. A remete nemcsak az állatokon segített és élt velük együtt, hanem a történet végén az emberek életét is megmentette a hegyomlástól, emiatt a hõstett miatt szívesen lennék a helyében, de a végén meghal, emiatt viszont nem lennék a fõhõs.

szereti az állatos történeteket, mert mindegyikben szerepel állat, néha fõszereplõk, néha csak mellékszereplõk. Aki szereti az Indiában játszódó történeteket, annak is ajánlom, és az is nyugodtan olvassa, aki szívesen olvas olyan könyveket, ahol nem egy hosszú történet az egész könyv, hanem több külön történetbõl áll össze. Ezen kívül van olyan rész benne, amit akár kicsik (8-9 évesek) is olvashatnak, mert õk is megértik, ilyen például a Riki-Tiki-Tévi.

ha állatos könyvet lát, le sem veszi a polcról, mert ez a köny állatok és emberek kapcsolatáról és a természetrõl szól. A könyvben több történet szövege bonyolultan van fogalmazva, például ahol az író az indiai kultúráról ír, ezt kicsik nem biztos, hogy megértik. Annak sem ajánlom, akit nem érdekel az indiai kultúra.